Élet és tudomány

Eucharisztikus világkongresszus 1938-ban - Zarándokok ezrei Budapesten

Megjelent az Élet és tudomány 2008. szeptemberi számában

Írta: Gergely Jenő, Vadász Sándor

A Magyar Királyság székesfővárosa, Budapest, 1938 májusának utolsó hetében csak az 1896-os Milleniumhoz hasonlítható pompájú, katolikus ünnepségsorozat színhelye volt. A több mint félmillió hazai és külföldi zarándok azzal a benyomással távozhatott a Duna-parti metropoliszból, hogy ez a város, ez az ország a béke, a biztonság és a jólét szigete az újabb háború előtt álló Európában.

Az oltáriszentség tiszteletét középpontba állító budapesti XXXIV. eucharisztikus világkongresszus a magyar katolicizmus XX. századi történetének legnagyobb szabású ünnepsége volt, amelyen a világ minden tájáról részt vettek világi hívők mellett papok, szerzetesek, apácák, prelátusok és főpapok. Pacelli bíboros államtitkárral, a pápa legátusával az élen megjelent 14 bíboros, 48 külföldi érsek és 97 püspök.

Sem a Szovjet­unióból, sem Németországból…

Két országból nem jöhettek sem zarándokok, sem papok Budapestre: a bolsevik Szovjetunióból és a náci Német Birodalomból. A náci újpogányság szellemében Hitler az Anschluss után megtiltotta a német és az osztrák katolikusoknak a részvételt.
A jó vatikáni kapcsolatokkal rendelkező Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás tízéves munkájának köszönhetően nyerte el Budapest a XXXIV. világkongresszus rendezésének jogát. A katolikus ünnepséget összekapcsolták az 1938-as Szent István Jubileumi Évvel, annak legkiemelkedőbb eseményének számított. Az állami és egyházi vezetés egyetértett az egyházi és állami nemzeti ünnepek összefonódásával, hiszen azok jól kiegészítették egymást. (Így lehetett az eucharisztikus kongresszus fővédnöke a református vallású Horthy Miklós kormányzó katolikus felesége, Purgly Magdolna.)
Az egyházi nagyjavadalmasok, a kormány, a székesfőváros és magánosok adták össze a nagyszabású rendezvénysorozathoz az anyagi eszközöket. A rendezők előzetesen 2 500 000 pengős költséggel számoltak, amit a kormány túlméretezettnek talált. Végül is az állami (költségvetési) hozzájárulás 100 000 pengő volt. A püspöki kar, a katolikus intézmények, a vallásalap mellett a budapesti önkormányzat is segített. Az 1937. évi költségvetésben 80 000 pen­gőt állított be erre a célra, ami 1938 májusára 450 000-re emelkedett. A főváros erre az alkalomra 14 katolikus templomot – köztük a bazilikát – restauráltatott. Átrendezték a Hősök terét, lecsapolták a városligeti tavat, kitisztították a medencét, padokat helyeztek el benne, kijavították a körmenetek és környékük útvonalait. Ezekre a munkákra további 450 000 pengőt fordítottak.
1938. május 23-án a Keleti pályaudvaron uralkodóknak kijáró állami és egyházi protokollal fogadták a pápai legátust. Megjelent a kormányzó, a katolikus Imrédy Béla miniszterelnök, Teleki Pál kultuszminiszter, Hóman Bálint tárca nélküli miniszter és a kormány több tagja, a képviselőház és a felsőház elnöke, a honvédség főparancsnoka. A teljes magyar püspöki kar Serédi bíborossal az élen épp úgy ott volt, mint Szendy Károly, Budapest polgármestere. Az üdvözlő beszédek után az egyháziak a Mátyás-templomba vonultak, ahol Montini helyettes államtitkár olvasta fel XI. Pius pápa Serédihez intézett brevéjét Pacelli legátusi kinevezéséről. (Pacelli bíboros egy év múlva XII. Piusként ülhetett a pápai trónra, Montini pedig 1963-tól VI. Pál pápaként vezette a világegyházat.)
Május 25-én délben elállt az eső, kisütött a nap, és Budapest fölött felragyogott a kék ég. Zavartalanul meg lehetett tartani az eucharisztikus világkongresszus nyitóünnepségét a Hősök terén. A tér középpontjában a karcsú oszlop tetején álló, kezében keresztet tartó angyal előtt építették fel a római Szent Péter-bazilika főoltárának hasonmását. A Szépművészeti Múzeum lépcsőin emelkedett az államfői páholy és a világi notabilitások tribünje. A Műcsarnok előterében kaptak helyet az egyházfők és a főváros vezetői. Délután 5 órakor Budapest római katolikus templomaiban egyszerre szólaltak meg a harangok, hogy tudtul adják a városnak és a világnak: megkezdődött a XXXIV. eucharisztikus világkongresszus. Ekkorra megteltek a díszpáholyok, s megkezdődött az egyháziak impozáns bevonulása a Vajdahunyad-várból a Hősök terére. A több százezres zarándoksereg a tér távolabbi részében és a leeresztett tóban elhelyezett padsorokban foglalt helyet.

A szeretet köteléke

Serédi hercegprímás latin nyelvű beszédében a kongresszus jelszavául választott „vinculum caritatis”, a szeretet kötelékének értelmét fejtegette. Az állam nevében Hóman Bálint köszöntötte az eucharisztikus kongresszust. Ezt követően Pacelli bíboros, a pápa legátusa szólt a hívőkhöz. Felidézte a magyar nemzet ezeréves dicső múltját, amelynek során Magyarország a kereszténység védőbástyája volt és maradt. Ez burkolt politikai üzenet volt: ez az ország képviseli most is ebben a régióban következetesen a bolsevik ateizmussal és a náci újpogánysággal való szembenállást. Pacelli beszédében követte a bolsevizmust elítélő, 1937 márciusában kiadott Divini redemptoris, illetve a néhány nap múlva közzétett, a náci újpogányságot megbélyegző Mit brennender Sorge kezdetű pápai enciklikákat.
A megnyitó ünnepséget este 8 órakor a budai királyi várban a kormányzó és felesége által adott ünnepi vacsora követte. Este 10 órakor a márványteremben az egyházi és a világi, politikai elit számára adott 1500 fős fogadással ért véget a nap.
A kongresszus első napjának, május 26-ának két kiemelkedő mozzanata volt: a gyermekek és fiatalok tömeges szentáldozása a Hősök terén, és este az impozáns hajóskörmenet a Dunán. Összesen 150 000 iskolájának vagy egyesületének egyenruháját viselő elemista és gimnazista áldozott a nekik tartott szentmise keretében. Akik az utolsó pillanatra hagyták a szentgyónást, azoknak az Andrássy út két oldalán gyóntatószékeket állítottak fel.
Az esti hajós körmenet koreográfiája és technikai kivitelezése egyedülállónak mondható az akkori Európában. „Egy város szépségének hódolata, amikor alkonyat után egyszerre csak felsugároztak a város fényei; a gyönyörű és hatalmas folyamban tükröződve ringott a kereszténység kettős városa, Pest-Buda, mely erre az éjszakára egészen az Eucharisztia jelvényeit öltötte magára. A Lánchíd szinte maga a megelevenedett kongresszusi jelvény; az Erzsébet-hídon égő vörös kontúrjaival a kehely, a félmillió ember a partokon” – olvasható a kongresszus emlékkönyvében. Az esti félhomályban a sziporkázó fények neobarokk összhatást keltettek, s a rendezők jól kihasználták a Duna két partján elterülő világváros egyedülálló, háborúk és kontár építészek által fel nem dúlt csodás panorámáját. A Lánchíd modern kivilágítása, a királyi vár, a Koronázó Főtemplom és az Országház díszkivilágítása, a rakpartok mindkét oldalon fényárban úszó szegélye impozáns díszletet adott az „eucharisztikus flottatüntetésnek”.

Misztériumjáték

A körmenet a Szent István Bazilikából indult a Duna-partra, az Eötvös téri hajóállomáshoz. Pacelli legátus teljes bíborosi ornátusban vitte az oltáriszentséget a hajóra, s a menet megindulását messze hangzó harangzúgás köszöntötte. Legelöl lovas rendőr díszszakasz haladt, majd a honvéd díszszázad követte a zenekarral. A körmeneti kereszt alatt a világi és szerzetes papság serege haladt. A papok kezében égő gyertya lobogott. Díszes baldachin alatt lépdelt a legátus, kezében az aranyozott szentségtartóval. A baldachintól jobbra a Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsa, élén a rector magnificusszal, jobbján a fővárost képviselő polgármesterrel. A legátust a bíborosok menete követte, a sort Serédi bíboros zárta.
A Zrínyi utcán át értek az Eötvös térre, ahol a körmenet 9 kivilágított hajója várta őket. Az elöl haladó hajó orrában hatalmas, kivilágított kereszt állt. A Gellért-hegyről felröppenő rakéta jelezte, amikor elindult a főhajó, a Szent István-gőzös. „A hajó orrában bíbor baldachin alatt tündöklik az oltáriszentség, mögötte térdre borulva a pápai legátus.” A Szent István fedélzetén a főpapok foglaltak helyet, a koronaőrség és a folyamőrség tagjai álltak díszőrséget, a hajó elején pedig 12 harsonás állt. A hajós körmenet a Duna folyásával szemben, felfelé indult, a Margitszigetet megkerülve folytatatta útját lefelé a Dunán a Horthy Miklós- (ma Petőfi-) hídig, s itt megfordulva ért vissza az Eötvös térre. A rakpartokon 3000, égő fáklyákat tartó levente állt díszsorfalat. A nagyszerű látványban a kormányzó és környezete a királyi palota erkélyéről gyönyörködött.
A tömeget a Gellért-hegyen rendezett tűzijáték szórakoztatta. A tűzijáték végén a Citadellánál 50 méter magas, hatalmas kereszt gyulladt ki bengáli tűzből, vörösre festve a főváros egét. Az ünnepi látványosságnak éjfél körül lett vége. A kongresszuson őszinte hittel részt vevő vallásos tömegeknek életre szóló, felejthetetlen élményt szereztek a látottak, megerősítve hitüket és keresztény meggyőződésüket.
A kongresszus második napja nem a látványosságoké és körmeneteké, hanem az áhítaté és a szakszerű eszmecseréké volt. Reggel 8 órakor a Hősök terén a katonák szentmiséje és közös áldozása nyitotta a napot. Ezen a tábornoki kar katolikus tagjai és több ezer honvéd vett részt. Délelőtt a bazilikában görög rítusú szentmisét mondtak. A szakosztályi gyűlések közül kiemelkedett az ifjúsági nagygyűlés. A kongresszus legfelemelőbb lelki élménye a 150 000 férfi május 27-én tartott éjszakai szentségimádása volt a Hősök terén, amely a Csávossy Elemér jezsuita atya által vezetett három felvonásos misztériumjáték keretében zajlott.

(Következik: Jobb idők reménye)