Élet és tudomány

Jut eszembe... - Beuschel

Megjelent az Élet és tudomány 2008. augusztusi számában

Írta: Trogmayer Ottó

 Mondanom sem kell, véletlenül fedeztem fel ezt a közismert szót, amelyet jelen formájában nem ismertem. A fene se hitte, hogy így kell írni a másnaposságra is közismerten hasznos német–osztrák étel nevét, a „pejslit”. Nagyapáink még csak így nevezték a mára előkelősített szalontüdőt, mely után jó korsó sör dukál.

Ha már itt tartunk, ez sváb étel, mivel nálunk minden német sváb. Olyasféle gyűjtőnév, mint a kínai vagy a szovjet. Akinek németes neve van, azt vagy svábnak, vagy zsidónak hiszik.
A sváb ügyekkel majd negyedszázada ismerkedtem meg, amikor a stuttgarti (Baden-Württenberg) kormány kiállítást készített a dunai svábokról. Bemutatták Szegeden, Temesváron, Nagyszebenben, és persze, Stuttgartban is. A kiállítás egyik szervezőjével (Ernst Meinhardttal) összebarátkoztunk, tőlünk kértek kölcsön egy festményt, hogy a Bánságban született nagy német költő, Nikolaus Lenau „pusztáját” bemutathassák. A Temes megyei Csatádon született Lenau (1802–1850), Vörösmarty, Arany és Petőfi kortársa, elsőként ismertette meg a világgal a magyar tájat, a magyar népdalokat, anyanyelve német és magyar volt. Mondják, ő volt a német Byron és Petőfi.
Nos, az első német telepesek a török és a felszabadító háború miatt elnéptelenedett magyar tájakon 1685 után jelentek meg. Először a budai hegyvidéken, majd 1691-ben a Vértes lábánál, 1702-ben a Bakony vidékén, 1712 után Szatmárnémeti, Nagykároly környékén, 1715-ben Bácskában és 1716-ban a Bánságban. Külön kell szólnunk a Tolna–Somogy–Baranya háromszögről, amelyet „Schwäbischen Türkeinek” neveztek az 1687 táján érkezett telepesek miatt.
Az egykori Bánságban (mai nevén Bánát) majdnem akkora területen, mint Belgium, négyzetkilométerenként mind-össze három lakos élt a XVIII. század elején. Temesvárt hosz-­
szú ostrom után 1716-ban adták fel a törökök, a telepesek-határőrök a félhold kivonulása után érkeztek. Róluk beszélek a következőkben.
A svábokat – és hesszenieket, bajorokat, luxemburgiakat, osztrákokat, elszász-lotharingiaiakat, westfáliaiakat – elsősorban a földhiány és a háborúk kényszerítették kivándorlásra. Többségük Ulm környékén hajóra szállt, s hosszú út után érkezett új hazájába. Donauschwabenről, vagyis dunai svábokról mint gyűjtőnévről 1922 óta beszélünk.
Három fő hullámról tudunk: az elsőt (1722–1726) III. Károly támogatta. Minden telepes 1 holdnyi házhelyet, 24 hold szántót és 6 hold legelőt kapott, házaikhoz építőanyagot és 3 év adómentességet. A második hullámot 1762-ben Mária Terézia, a harmadikat (1778) II. József, a kalapos király még zsebpénzzel is segítette.
A leszármazottak gazdagsága ellenére kezdetben nem volt minden fenékig tejföl. Erre utal a korabeli sváb mondás: „Der Erste hat den Tod, der Zweite die Not, der Dritte das Brot” (szabad fordításban: Az elsőnek halál jutott, a másodiknak ínség, csak a harmadiknak kenyér). Valóban, a XVIII. századi pestis és más járványok, a mocsaras táj miatti váltóláz elvitte az újonnan jöttek több mint egyharmadát. A túlélők szorgalma, rend- és földszeretete azonban meghozta gyümölcsét, amelyet egészen 1944 őszéig élvezhettek.
A kitelepítésről mindenki tud, arról azonban már nem, hogy az ötszörös olimpiai bajnok úszó, a filmek első Tarzanja, Johnny Weismüller (1904–1984) a Temesvár melletti Frei-dorf (Szabadfalva) nevű faluban született, Johann-nak keresztelték. Még gyerek volt, amikor szülei kivándoroltak, de talán ő is evett egykor az otthon főzött pejsliből.
Az étel (egykor borjú) ma marhatüdőből és szívből készül. Nem árt, ha nyelv és máj is kerül bele. A húsféléket borsos-babérleveles vízben megabáljuk, majd hűlni hagyjuk. Közben elkészítjük a barnamártást, (zsírban pirított cukorra szórt liszt, hagymakockák, paprika, abalével feleresztve, mustárral, citromlével tejföllel habarva), amelyben majd készre főzzük a már megtisztított vékony tüdő-, szív-, esetleg máj-, nyelvszeletkéket. Kevés fehérborral is hígíthatjuk. Többször kell kóstolni, mint ahogy a vadasnál tanultuk. Talán még jobb zamatú is lesz, ha egy éjszakát állni hagyjuk. Feltétlen zsemlegombócokkal fogyasszuk. Pilseni sörrel jobb lesz az emésztésünk.
Így legalább mi is áldozunk a törökverő Savoyai Jenő katonái emlékének.