Élet és tudomány

Érdekes számok Japán történetéből

Megjelent az Élet és tudomány 2009. szeptemberi számában

Írta: Herzog Tamás

 A szigetország statisztikai hivatalának internetes oldalán számos történeti érdekesség található. Ezekből mazsolázva, kezdjük a sort egy kis demográfiával! Japán lakossága 1873 és 2009 között 35 millióról 128 millióra emelkedett. E meglehetősen nagy növekedés a nemek arányának átrendeződésével párhuzamosan ment végbe: 1937-ig férfitöbblet jellemezte a szigetország társadalmát, utána pedig a nők száma volt a magasabb.

A születési arányszám változását bemutató ábra adatai szerint az ezer lakosra jutó élve születések száma 1991-ben csökkent először tíz alá, s – az európai uniós átlagtól elmaradó értéke – a XXI. század első éveiben tovább mérséklődött.
Aranyról, rizsről, selyemről. Az ércbányászatra a húszas évek közepéig visszanyúló adatok állnak rendelkezésre. Ezek szerint aranytartalmú ércből az egyik háborús évben, 1940-ben bányászták a legtöbbet, a tiszta aranysúly 24,6 tonnát tett ki. A 2000-es évek első felében az aranybányászat éves mennyisége ennél már lényegesen kevesebb volt, 8 és 9 tonna között ingadozott. A fogyasztói árak három és fél évtized alatt, 1970 és 2005 között nem egész 3,1-szeresükre emelkedtek. A háztartások jövedelme ugyanezen időszak alatt 4,7-szeresére, azaz a pénzromlásnál nagyobb mértékben nőtt, s így lehetőség adódott megtakarítani, vagyont képezni. 2004-ben egy japán háztartás átlagos havi jövedelme 530 000 jen volt, ami több mint 990 000 forintnak felel meg. 2005-ben az alapvető élelmiszerek közül a rizs és a fehér kenyér kilónkénti kiskereskedelmi ára egyaránt 410 jen körül mozgott Tokió egyik kerületében, ami az adott évi átlagárfolyamon átszámítva 740 Ft-nak felel meg. 1950-hez képest a rizs ára huszonegyszeresére, a fehér kenyéré pedig kilencszeresére nőtt. Japán területe több mint négyszer akkora, mint hazánké, a mezőgazdasági területének a nagysága (2004-ben 4,7 millió hektár) azonban ötödével kisebb, mint Magyarországé. (Idehaza viszont nem találhatók olyan magas hegyek, mint a szigetországban, amelyek közül a legmagasabb – 3776 méter – a Fuji.) Visszatérve a mezőgazdasági területre: annak nagysága a 2004-től 1904-ig terjedő idősorban éppen 2004-ben volt a legkisebb, amelynek 55%-án egyébiránt rizst termesztettek. A nyersselyem termelésére vonatkozó legkorábbi adatok az 1874. évről állnak rendelkezésre, akkor 892 tonna selymet állítottak elő az országban. A selyemtermelés a maximumát a harmincas évek első felében érte el, akkoriban 42–45 ezer tonna textilipari alapanyagot állítottak elő. A II. világháború utolsó két évében, majd az azt követő néhány évben jelentősen, a négy évtizeddel korábbi szintre esett vissza a termelés, és a harmincas évekbeli szintet a későbbiekben sem sikerült már megközelíteni.
A japánok se csak termeltek. A nyilvános versenyek bevételeiről és látogatottságáról is rendelkezésre állnak idősorok. Az ilyen eseményeket 2003-ban 53 millióan látogatták, ami jelentősen elmaradt a két évtizeddel korábbi 94 milliótól. A leglátogatottabbak még a 2000-es évek elején is a motorcsónakversenyek voltak, amelyekre évente 20–25 millió fő volt kíváncsi. A vasúti személyszállításra vonatkozó adatok idősora több mint 130 évet ölel át. Ezek szerint 1873-ban még mindössze 1,4 millióan utaztak vonaton. (Az első, Tokió és Yokohama közötti vasútvonalat 1872-ben adták át a forgalomnak, de abban az évben még csak félmillióan vették igénybe e szállítási szolgáltatást, részben azért, mert a vonalat csak október 14-én nyitották meg.) A vonalhálózat bővülésével párhuzamosan az utazások száma is gyorsan nőtt, az egymilliárdot 1917-ben, a tízmilliárdot pedig 1956-ban haladta meg. 2006-ban a szállított utasok száma 22 milliárdot tett ki, ami óriási szám, ha figyelembe vesszük, hogy a japánnál 7,9-szer hosszabb vasúthálózattal és 3,7-szer nagyobb lakossággal rendelkező Európai Unióban mindössze 8 milliárd utazást regisztráltak ugyanabban az évben. A kultúra területéről az újságkiadást emelném ki. 2006-ban napi átlagban 52,3 millió darab napilapot adtak ki, amely érték lényegesen meghaladja az 1941. évi 10,8 milliót. A kiadott napilapok közel harmada olyan sajtótermék volt, amelyből reggel és este is friss példányok kerültek az utcákra.