Élet és tudomány

Hányan is élünk az Unióban

Megjelent az Élet és tudomány 2009. májusi számában

Írta: Kelemen Nóra

 Földünk népessége rohamosan növekszik, az elmúlt négy évtizedben közel a duplájára emelkedett. Ennek a fejlődésnek a 90 százaléka a kevésbé fejlett országokhoz köthető.
A népességszám-növekedés az Európai Unióra is jellemző folyamat. 1970 és 2009 között a jelenlegi 27 tagú uniós államszövetség lakóinak száma 435 millióról fél milliárdra emelkedett. Az előrejelzések azonban a rohamos növekedésnek a végét, sőt ennek a trendnek a megfordulását prognosztizálják.

Hányan fogunk 2050-ben az Európai Unióban élni? A választ az Eurostat – Európai Unió statisztikai hivatala – Életszínvonal Európában című kiadványa adja meg, amiben 2050-re az Unió lakosságszámát 472 millió főre becsülik. Ez a jelenlegihez képest 5 százalékos csökkenést jelent, ami előre vetíti, hogy az Unió lakosságszáma a világéhoz viszonyítva az elkövetkező évtizedekben egyre kisebb lesz.
Jelenleg még növekedési szakaszban van az Unió, emelkedő népességszám jellemzi. Ennek mértéke – 2002 óta – az EU–27 tagországaiban évente átlagosan 2 millió főt tett ki. Azonban nem mindegyik uniós országot jellemzi népességszám-növekedés. 2009. január elsején hét tagállamban – Bulgária, a balti államok, Magyarország, Németország és Románia – csökkent a lakosság száma az egy évvel korábbihoz képest. További kedvezőtlen tény, hogy ezekben az országokban nem csupán az elmúlt egy évben következett be mérséklődés, hanem hosszabb idő óta ez a jellemző. A legnagyobb mérséklődés Németországban következett be, ahol egy év alatt 156 ezerrel lett kisebb a lakosságszám. A többi hat tagállamban a csökkenés 0,6 és 38 ezer fő közötti volt. Az össznépességhez viszonyítva azonban Németországban 0,2 százalékos volt a fogyás, míg Bulgáriában elérte a fél százalékot.  Magyarország népességszáma 14 ezer fővel lett kisebb egy év alatt. Eközben a többi húsz tagállamban növekedett a polgárok száma, ez összesen 2,2 millió főt tett ki. Kiemelkedik ebből a kategóriából Spanyolország, Olaszország, Nagy-Britannia, illetve Franciaország, melyekben egy év alatt 1,8 millió fővel emelkedett a népességszám, vagyis ez a négy tagország az összes növekedés több mint 80 százalékát tudhatja magáénak.
Nem meglepő, hogy az unió legtöbb lakosával rendelkező államokban következett be a legnagyobb mértékű csökkenés és növekedés, hiszen Németországban, illetve Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban és Spanyolországban az unió polgárainak több mint hattizede, 314 millió ember élt 2009. január elsején. Közülük is Németország az az uniós tagállam, ahol a legtöbben, több mint 82 millióan élnek, ami az EU összlakosságának 16 és fél százaléka. Ezzel szemben a 300 km2 területű Málta a legkisebb tagállama az uniónak, ahol 413 ezer ember él. Magyarországon 10 millió 31 ezer ember lakott, ez azt jelenti, hogy hazánkban az Unió népességének 2 százaléka élt.
Az elmúlt években a népesség számában bekövetkezett növekedés összetétele jelentősen átalakult az Európai Unióban. Az 1980-es évek végéig a gyarapodás legfőbb mozgatóját a születések és halálozások számának pozitív mérlege jelentette. Ezt váltotta fel az 1990-es évek elejének irányzata. Ekkortól a növekedés hajtóereje egyre inkább a nemzetközi vándorlás lett. Az Európai Unió országai a világ különböző részéből érkező migránsok számára egyre kedveltebb célponttá váltak. 2003-ban érkezett a legtöbb, összesen 2 millió fő az unió tagállamaiba, azóta számuk 1,6–1,9 millió közötti volt. A legkedveltebb célországok Olaszország és Spanyolország. Ebbe a két tagállamba összesen 950 ezer fő települt be egy év alatt; tíz migráns közül hat választotta ezen országok valamelyikét. Négy újonnan – 2004. május 1-jén – csatlakozott tagállam esetében azonban népességszám-veszteséget okozott a nemzetközi vándorlás, mivel többen hagyták el Bulgáriát, Lengyelországot, Lettországot és Litvániát, mint ahányan betelepültek oda. Magyarország azon tagállamok közé tartozik, ahol évek óta pozitív a nemzetközi vándorlás egyenlege, így ez a népességszámra kedvező hatást gyakorol. Ennek hátterében a bekövetkezett politikai változások játszották a legfőbb szerepet, emellett hazánk földrajzi elhelyezkedése, kedvező gazdasági változásai, majd uniós tagsága szintén növelte tranzit- és célországként jelentőségét.