Élet és tudomány

A kínai családtervezési politika

Megjelent az Élet és tudomány 2008. augusztusi számában

Írta: Klonkai László

A kínai vezetés abban a döntési helyzetben találta magát, hogy vagy elfogadja a természetes folyamatot, a gyors népességszaporodást, vagy megpróbálja gátolni azt. A be nem avatkozás egyben annak vállalását is jelentette volna, hogy az ország egyre több lakosának nem tudják hazai termelésből biztosítani az élelmezését, és egyben feladják vagy visszafogják Kína modernizációs, gazdasági felzárkózási törekvéseit.

A nevezetes családtervezési politika 1979-től kezdve tekinthető tudatos, tervszerű, a túlnépesedést megakadályozó, illetve a népességalakulás kezelését és ellenőrzését részben adminisztratív, részben erkölcsi, nevelő-felvilágosító, propagandisztikus módszereket alkalmazó munkának. Az elsődleges cél a születendő gyermekek számának radikális csökkentése volt egy olyan társadalomban, ahol több évezredes hagyományai vannak a nagy családnak, ahol a gyermek nagy érték, és kitüntetett szerepe van az idősekről történő gondoskodásban.
Ennek a politikának a fő elemei a következők voltak: 1. Késői házasságkötés: nőknél legkorábban 20, férfiaknál 22 év. (Kínában a házasságon kívüli gyermekvállalás elvétve fordul elő, nem járható út a szabályok megkerülésére.) 2. Késői szülés. 3. „Egy házaspár – egy gyerek” mint új családmodell. 4. „Jobb minőségű csecsemők” szülése (ha a magzat sérült, törvény kötelezi az anyát az abortuszra).
Aszabályozás eszköztára és következetessége időben és térben differenciált volt. Az intézkedések sorából kiemelünk néhányat, amelyek az erőteljes állami akaratot mutatják: Bevezették a terhességi és a szülési engedély intézményét. Csak azok kaphattak kedvezményeket, akik rendelkeztek az engedélyekkel. Az egygyermekes családok kedvezményekben részesültek, de ha engedély nélkül második gyermekük született, az első után járó támogatásokat is elvesztették. Ha férjezett asszonynak – városban – második gyereke született, büntetést kellett fizetnie, sőt a munkahelyi közösség tagjai sem kaphatták meg az esedékes prémiumukat. Ahol már két-három gyerek van, a pár egyik tagját „rábeszélték”, hogy sterilizáltassa magát.
Ugyanakkor a kínai vezetés bizonyos rugalmasságot is tanúsított a szigorú előírások alkalmazása terén. A vidéken élő szegényebb lakosság gondjait szem előtt tartva megengedte, hogy az egygyermekes házaspárok néhány év múlva másodikat vállaljanak. A korábbi előírásokon enyhített az új szabály: ha egy családban az első gyermek lány, engedélyezik a második gyermek vállalását. Engedményeket kaptak Kína nemzetiségi lakosai.
A családtervezési politika 1979-től indult, a születési arányszám azonban még 1986-ig emelkedett, csak ezt követően váltott csökkenő trendre. Az ezer lakosra jutó születések száma viszont 1987-től évről évre folyamatosan csökkent, és két évtized alatt európai léptékre, 12,1 ezrelékre esett vissza.
A születési arányszám alakulása

 
A születési arányszámot nemcsak a gyermekvállalási szándék határozza meg, hanem a szülőképes korú nők korösszetétele is. Az 1980-as évek első felétől igen nagy létszámú női korosztályok léptek gyermekvállalási korba. Ez akadályozta a születések számának csökkentését.
Klonkai László