Előfizetés a lapra

Cickányfüttyök a sötétben

A hét kutatója, biológia, cickány, hód, interjú, ökológia

2014/05/13

Hány hód él ma Magyarországon? Szükség van-e az állományuk szabályozására? Miért füttyög a cickány? Czabán Dávid, a Kaposvári Egyetem kutatója a cickányok hangjairól írta doktori dolgozatát, de 2014 tavaszán a Felső-Tiszán kereste a hódnyomokat. Elkísértük erre a vízi expedícióra, és ennek kapcsán beszéltünk vele a felmerülő kérdésekről.


– Mit érdemes tudni a magyarországi hód-visszatelepítésről?

– 1986 előtt 120 évig nem volt hód Magyarországon. A nyolcvanas évek közepén először a Szigetközben jelentek meg Ausztriából a Dunán keresztül átjött állatok. Később a WWF Magyarország indította el a hód-visszatelepítési programot. 1996-ban telepítettek először az országban, és 2008-ig tartott ez a folyamat – 13 éven keresztül majdnem minden évben volt telepítés. Ezen idő alatt 234 állatot engedtek szabadon. Ezek az állományok, populációk elkezdtek szaporodni, terjedni. Most már Magyarország minden nagyobb folyója mentén ott vannak, egyre több patak, csatorna, kisebb vízfolyás mentén megjelennek. Azt lehet mondani, hogy folyamatosan növekszik az állomány, főleg Nyugat-Magyarországon. Kelet-Magyarországon érdekes módon lassabb a növekedés. A tavalyi felmérések alapján azt lehet mondani, hogy legalább 1000 példány  él az országban. Megkockáztatom, hogy akár 1500 példány is lehet hazánkban.

– Hogyan lehet egy terület hódállományát felmérni?

– Mivel éjszakai állatok, ezért nehéz velük találkozni. A felmérési módszer szerint a hódok nyomai és rágásai alapján a territóriumokat kell számolni, és ezek alapján lehet becsülni az egyedszámot. A hódok családokban élnek, és minden famíliának saját területe van – ezek a territóriumok. Ausztriai vizsgálatok alapján mondjuk azt, hogy egy territóriumon átlagosan 3,5 egyed él. Tehát 3,5-tel szorozzuk fel a territóriumok számát, és úgy kapunk egy hozzávetőleges egyedszámot. Itt persze nem a pontos egyedszám az érdekes, hanem a tendencia, hogy az egymást követő években, vagy bizonyos időközönként, amikor a felmérések készülnek, a territóriumok száma nő-e vagy csökken. A hód az Európai Unióban közösségi jelentőségi fajnak számít. Emiatt nem csökkenhet az egyedszáma jelentősen az országban, és éppen ezért nem is lehet a védettségből kivenni, nem lehet rá vadászati engedélyt adni. Egész Európában terjednek a hódok, hiszen nagyon al­kal­maz­ko­dó­ké­pe­sek, ráadásul a természetes ellenségeinek, a farkasnak és a medvének a száma is nagyon megfogyatkozott. Tulajdonképpen a vadászat miatt sodródott a hód a kihalás szélére a XIX. században. A vadászat megszűnt, és a hódok emberi segítséggel gyorsan elterjedtek ismét Európában. Valamilyen szinten most már korlátozni kell az egyedszámot, hiszen a folyamatosan növekvő állományok egyre több problémát okoznak.

 Hódnyomok a Felső-Tisza partján

(BAJOMI BÁLINT FELVÉTELE)

– Előnyös-e a hódok jelenléte?

– Ökológiai szempontból mindenképpen. Ezek az állatok ugyanis környezetüket tudatosan és nagymértékben átalakítják. Gátakat, várakat építenek, új élőhelyeket hoznak létre, tehát ökoszisztéma-mérnökök. Télen fákat döntenek ki, mert ebben az időszakban fakéreggel táplálkoznak. Gátakat építenek a kisebb vízfolyásokra, hogy megemeljék a vízszintet. Azzal, hogy kidöntenek fákat, több fény jut le a talajszintre, ezért gazdagabb lesz a gyepszint és a cserjeszint, így jóval több mikroélőhely jön létre, például kisemlősök, kisragadozók vagy az énekesmadarak részére. A gátak visszatartják a vizet, ezért nő a környező talaj víztartalma, a létrejövő kisebb-nagyobb tavak fontos vízforrások lehetnek az élővilág számára. Nem utolsósorban az emberek is használhatnák ezeket a tavakat például öntözésre nyáron. De ugyanezek más szemszögből nézve problémát is jelenthetnek az embereknek.

– Milyen problémákat okoznak a hódok?

– Európa minden területén nagyon fejlett, olyan értelemben, hogy természetes élőhelyek már nagyon megfogyatkoztak, főleg a vizes élőhelyek, hiszen ezek az ember által is legkönnyebben hasznosítható területek. A folyókat használjuk utazásra, halászatra, a vízparti területek különböző sportok, kikapcsolódás helyszínei, az alacsonyan fekvő vízparti részek nagyon jók gazdálkodásra, ezért ezeken a területeken kivágtuk a fákat, beszántottuk és parcelláztuk a földet. Amikor a hódok újra megjelennek, a gazdasági erdőkből viszik el a fákat, és mezőgazdasági területeket árasztanak el. Mindezzel károkat okoznak az erdészek és a vízügyesek számára.

– Mi lehet a megoldás a gazdasági problémákra? Nemrégiben erről írt egy tanulmányt.

– Azt lehet mondani, hogy a nagyvadak esetében – most a hódot is nagyvadnak számítjuk – ha nagyon kevés van a fajból, akkor védeni kell és növelni az egyedszámot, ha túl sok van belőle, akkor pedig szabályozni kell a populáció méretét, mert a természetes szabályozómechanizmusok már nem működnek. A hód állománya az elmúlt nyolcvan évben odáig erősödött, hogy egyre inkább kezd átcsúszni a védendő kategóriából a szabályozandó kategóriába, akár a védelem mellett is. Európa nagy részén védett, viszont az egyedsűrűséget szabályozni kell, nem szabad hagyni, hogy túlszaporodjanak, mert ekkor kidöntik az összes fát, és utána úgyis összeomlana az állomány. Van, ahol lehet hagyni, hogy alakítsák a környezetüket, de mivel Európa ennyire fejlett, vagy mondhatnánk, hogy túl fejlett, ezért bizonyos helyeken a hódok tevékenysége nem tolerálható.

– A hódok mellett a cickányok is érdeklik, hiszen ezekkel az állatokkal volt kapcsolatos a doktori kutatási témája. Jól tudom, hogy a denevérekhez hasonlóan tájékozódásra is használják a hangjukat?

– A cickányok folyamatosan adnak ki pici füttyöket, ezek az ember számára is hallható tartományban vannak. Néhány tizedmásodperc hosszú kis hangocskák ezek, amik néhány méternél messzebb nem is hallatszanak. Ezeket a hangokat folyamatosan adják ki a cickányok, miközben közlekednek az élőhelyükön. Nem igazán tudjuk, hogy pontosan mire szolgálnak. Két elmélet van. Az egyik szerint a tájékozódásban segítenek, mint a denevéreknél. Ezzel az elgondolással az a probléma, hogy a hang hullámhossza meghatározza azt, hogy mekkora tárgyat tud elkülöníteni a környezetében. A denevérek által használt ultrahangok hullámhossza sokkal rövidebb, ezért sokkal kisebb tárgyakat: leveleket, kisebb ágakat tudnak érzékelni. Mivel a cickányok hangja a hallható tartományban van, csak nagyobb tárgyakat tudnak elkülöníteni, tehát nagyobb köveket, szikladarabokat, fatörzseket érzékelhetnek a visszhang alapján. A cickányok főként éjjel mozognak, és rosszul látnak, tehát emiatt is lehet náluk egy ilyen szerepe ezeknek a hangoknak.

Miller-vízicikány

(CZABÁN DÁVID FELVÉTELE)

– Mi a másik magyarázat?

– A másik felvetés szerint ezekkel kommunikálnak. A cickányoknak nagyon kevés energia- és zsírtartalékuk van, ezért folyamatosan és sokat kell enniük. Folyamatosan mozognak, hogy ezt a sok táplálékot össze tudják szedni. Ha összetalálkoznak más fajtársakkal vagy nagyobb cickányfajokkal, gyakran összeverekednek, illetve a kisebb fajok sokszor akár a nagyok vacsoráját is jelenthetik. Egy 10-15 gramm tömegű vízicickány simán elbánik egy 3-4 grammos törpecickánnyal. Hogy elkerüljék a találkozást, ezekkel a füttyökkel akár figyelmeztetni is tudják a többieket, hogy ők ott vannak. Persze kérdés, hogy a nagyobb cickány miért adja ki, ha ő a kisebb cickányt akár meg is eheti. De a fajtársakkal szemben is hasznos lehet ez. Néhány cickányfaj bizonyítottan tud ultrahangot is kibocsátani. Egyelőre úgy tűnik, hogy csak nagyon speciális helyzetben adnak ki ilyen hangokat. Ezek a helyzetek többnyire a tájékozódással függnek össze. Olyan kísérletekben rögzítettek ilyeneket, amikor teljesen sötét labirintusba engedték be az állatokat. Én általános közegben vizsgáltam az egyedeket, ilyenkor kizárólag a hallható tartományban, tehát 15-16 kHz-ig sikerült hangokat rögzíteni.

 BAJOMI BÁLINT

 

2014/16