Előfizetés a lapra

Árnyékra vetődve?

angol, brit, gyilkosság, ír, IRA, királyi család, merénylet, robbantás, történelem

2014/12/09

Az Észak-Írország függetlenségéért harcoló Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) célja elérése érdekében soha nem válogatott az eszközökben, emberei akár gyilkolni is készek voltak. A brit királyi család tagjai pedig halállistájukon szerepeltek, ám a szigorú óvintézkedések miatt a legtöbb esetben esélyük sem volt arra, hogy a közelükbe férkőzhessenek. Kivéve Erzsébet királynő 79 éves unokatestvérét.

Louis Francis Albert Victor Nicholas George Mount­batten a XX. század hajnalán született Windsorban Battenberg hercegének negyedik gyermekeként. Még láthatta dédnagymamáját, Viktóriát, mielőtt az agg brit uralkodónő örökre lehunyta volna a szemét. Az ifjú herceg tizenhárom évesen lépett be a Brit Királyi Haditengerészetbe, és ez a döntés egész további sorsát meghatározta. A walesi herceggel kötött szoros baráti viszony kikövezte előtte az utat egészen a főparancsnoki tisztségig.

Veszélyes India

A II. világháború kitörése után egy repülőgép-hordozó parancsnokává nevezték ki, 1942 áprilisában pedig az egyesített hadműveletek irányításával bízták meg, és altengernagyi rangban helyet kapott a vezérkarban. Ezután Churchill miniszterelnök kinevezte a délkelet-ázsiai szövetséges erők főparancsnokává, így tevékeny részt vállalt a Japán elleni hadjáratban és Burma visszafoglalásában is.

 

 Lord Mountbatten és Edwina Ashley házassága

1947-ben India utolsó alkirályaként felügyelte a dél-ázsiai gyarmat elszakadását Nagy-Britanniától, és a független India, valamint Pakisztán megszületését. 1952–54-ig a brit földközi-tengeri flotta főparancsnoka, 1959–65-ig pedig a Brit Királyi Hadsereg parancsnoka volt. Visszavonulása után haláláig viselte a Wight szigetének királyi helytartója címet. Az udvari pletykák szerint biszexuális herceg és Edwina Ashley házasságából két lánygyermek született.

 A brit koronához mindvégig hű, és az elveihez megalkuvás nélkül ragaszkodó Mountbatten befolyásos funkcióinál fogva egész életében a szélsőségesek céltáblája volt. 1921 telén a walesi herceg kíséretében érkezett Indiába. Közben a titkosszolgálat leleplezett egy összeesküvést, amely szerint szeparatista hindu merénylők december 8-án bombát akarnak dobni a brit trónörökös autójára Bháratpurban. A menetet nem halaszthatták el, de az ifjú Mountbatten vállalta, hogy eljátssza a walesi herceg szerepét, és ő ült barátja helyére az autóba. A csere kitudódhatott, mert a felvonulás alatt nem történt rendbontás.

 A II. világháború után Mount­batten már alkirály volt, amikor újból radikális indiai vallási csoportok, a szikhek és hinduk céltáblájává vált. Az ő meggyilkolásával akarták megakasztani a muzulmánok és hinduk közötti béketárgyalásokat, és megakadályozni Pakisztán kiválását Indiából. Az alkirály és a muzulmánok vezetője, Mohamed Ali Dzsinna 1947. augusztus 14-én készültek felvonulni Karacsi utcáin az alkotmányozó nemzetgyűlés épületétől a főkormányzó hivatalos rezidenciájáig, hogy így ünnepeljék India másnapi függetlenné válását. A pandzsábi titkosrendőrség kiderítette, hogy a terroristák ezt az alkalmat akarták kihasználni az akciójukra.

Lord Mountbatten Gandhival

 Azon a napon az úttest mellett több merénylő is várakozott kézigránáttal a kezében, hogy adott jelre felrobbantsák a kormányzót szállító járművet. Mountbatten tudott ugyan a készülődő merényletről, ám nem kívánt megfutamodni, és ahhoz is ragaszkodott, hogy nyitott autóban lassú menetben tegyék meg az utat. A feszült várakozás ellenére ezúttal sem történt semmi. Később a titkosszolgálat elfogott egy Pritham Szingh nevű szikh kerékpárszerelőt, akitől megtudták, hogy a terroristák vezére, akinek az lett volna a feladata, hogy gránátja felrobbantásával jelt adjon a többieknek, az utolsó pillanatban meggondolta magát.

Az IRA feketelistáján

Lord Mountbatten nemcsak az indiai szeparatistákkal konfrontálódott, hanem az IRA-val is, amely angol katonák, rendőrök és politikusok meggyilkolásával próbálta elérni célját: Észak-Írország elszakítását Nagy-Britanniától. A herceg soha nem rejtette véka alá véleményét a félkatonai szervezettel szemben, akiket egyszerűen gyávának tartott. Nem csoda, hogy több halálos fenyegetést is kapott tőlük, de egyáltalán nem törődött ezekkel. „Ugyan, mit tehetnek egy magamfajta vénemberrel?” – felelte az érte aggódóknak.

 A herceg és szűkebb családja majdnem minden nyáron az Írország északnyugati partvidékén álló Classiebawn kastélyban töltötte a vakációját. Sokszor hajóztak ki a közeli Mullaghmore halászfalucska kikötőjéből a nyílt tengerre. A helység lakói büszkék voltak arra, hogy vendégül láthatják a brit királyi család egyik tagját, aki nem akart semmiféle felhajtást maga körül. A terület azonban alig néhány mérföldre fekszik az észak-ír határtól, ahol sok IRA-tag rejtőzött akkoriban. Mountbatten mégsem kért külön védelmet, bár sokan figyelmeztették a veszélyre. Az egyik évben – talán figyelmeztetésül – valaki megfúrta a hajóját, ő azonban csak gyermeki csínytevésnek tartotta az esetet. Ott-tartózkodása idején a helyi rendőrség rendszeresen ellenőrizte a kastély környékét, az év nagyobb részében azonban senki sem törődött a birtokkal.

Classiebawn kastélya

A herceg 1979 nyarán is a vadregényes táj vendégszeretetét élvezte. Augusztus 27-én, hétfőn a kastély lakói ragyogó napsütésre ébredtek, ezért úgy döntöttek, hogy beszedik az előzőleg kihelyezett rákászkosarakat és sétahajóznak is egyet. A herceg utasította testőrét, hogy maradjon otthon azokkal a családtagokkal, akik nem kívántak kihajózni, majd ő maga vezette Ford Granadáját a kikötőig. Vele tartott idősebb lánya, Patricia és a férje, John Brabourne, annak 82 éves édesanyja, valamint két unokája, a 14 éves ikerpár: Nicholas és Timothy Knatchbull. Az öbölben csatlakozott hozzájuk egy 15 éves környékbeli fiú, Paul Maxwell, majd együtt szálltak fel az alig 10 méter hosszú, fából készült bárkára, amelynek oldalán a Shadow V (Árnyék) felirat virított.

 Fél tizenkettőkor maga Mount­batten navigálta ki a zöld-fehér színekben pompázó kishajót a kikötőből. Öt perccel később, a nyílt vízen átadta a kormányzást a kis Maxwellnek, hogy a többiekkel együtt felhúzhassák a homárcsapdákat. A hajón jó lehetett a hangulat, egy mellettük elhaladó bárkán is hallották a család nevetgélését. Patricia öreg tacskójával az ölében a csónak farában üldögélt, és újságot olvasott. A többiek élvezték a simogató napsugarakat. Az ikrek szokás szerint hancúroztak, szigorú nagyapjuk azonban ezúttal nem szólt rájuk.

 Lassan haladtak a parttal párhuzamosan, attól alig 200 méterre, hogy észrevegyék a csapdákat jelző bójákat. Közben a haditengerészet kék pulóverét viselő herceg lement a kajütbe, hogy készítsen valamilyen harapnivalót. Amikor 11:46-kor kinyitott egy langusztás ládát, hatalmas robbanás rázta meg a hajót.

 Az áldozatok mentése

 

 

Az ír rendőrök éppen távcsővel kémlelték a környező vizeket, amikor bekövetkezett a detonáció. Mire a vízpára leszállt, a jachtból mindössze néhány, a tenger felszínén úszó forgács, mentőmellény-foszlányok és egy törött horgászbot maradt. Néhány pillanattal később felbukkantak a halottak és sebesültek is. Először a környék lakói siettek a segítségükre. A tengernagy még élt, amikor kiemelték a vízből, de döbbenten vették észre, hogy mindkét lábát leszakította a detonáció. Néhány perccel később már nem lélegzett. Azonnal életét vesztette egyik unokája, Nicholas, és a hajó fiatal kormányosa is. Később a kórházban belehalt sérüléseibe Lady Brabourne. A többiek súlyosan megsebesültek ugyan, de túlélték a robbanást.

Csapdába csalva

Alig három órával a detonáció után, 16:40-kor az észak-ír Warranpoint közelében újabb tragédia történt. Az A2-es országúton a brit ejtőernyős ezred 2. zászlóalja utazott két katonai teherautón. Amikor egy parkoló kamion mellett elhaladtak, a rakodóterében elrejtett 250 kg, műtrágya alapú bomba felrobbant, és felborította a második teherautót. Sokan megsebesültek, hatan azonnal meghaltak. Szétroncsolódott holttesteik szanaszét hevertek az úton.

A Warranpoint-merénylet

 A terrorelhárítás azonnal erősítést küldött a helyszínre, ám miközben nekiláttak a mentésnek, 17:12-kor újabb, még hatalmasabb robbanás történt. Ezúttal tucatnyian vesztették életüket. Mint később kiderült, a második pokolgépet egy közeli gazdasági épületben tejes palackokba rejtették el. Mindkét esetben távirányítással hozták működésbe a szerkezeteket, tehát a terroristák figyelhették a helyszínt. Ez volt a legvéresebb IRA-merénylet akkoriban. Később két ír férfit, Brendan Burnst és Joe Brennant gyanúsították meg az elkövetéssel, de bizonyítékok hiányában kénytelenek voltak szabadon engedni őket.

 Nyilvánvaló volt, hogy a Mount­batten-gyilkosság és a warranpointi eset összefügg, de a nyomozás sikeréhez egy kis szerencse is kellett. Néhány órával a merényletek után egy, a közelben járőröző rendőrtiszt megállított egy autót rutinellenőrzésre, és rögtön gyanút keltett benne az utasok ideges viselkedése. A sofőrt, a 24 éves ír farmert, Francis McGirlt és a 31 éves Thomas McMahont, aki az IRA „ideiglenes szárnyának” tagja volt, előállították, hogy kihallgathassák a robbantásokkal kapcsolatban. Bár mindketten tagadtak, McMahon ruháján zöld festék és nitroglicerin nyomait találták, csizmájára éppen olyan homokszemcsék ragadtak, mint a gyilkosság helyszínén, a tengerparton volt. Ráadásul köztudott volt, hogy ő az IRA egyik legügyesebb bombakészítője. McMahon végül elárulta, hogy Mountbatten jachtjának felrobbantásához távirányítású szerkezetet használtak, melyet ő állított össze. A 23 kg-nyi, gelignit (dinamit) alapú robbanóanyagot egy 17 cm hosszú műanyag csőbe rejtették. Hogy az erre jellemző erős mandulaszagot leplezzék, a pokoli szerkezetet befóliázták, és a merénylet előtti éjszakán elrejtették a hajó motorházában az akkumulátor mellett. A tettesek egy sziklaszirtről figyelték, mikor kell működésbe hozni a pokolgépet.

Thomas McMahon

 Szavait megerősítette az IRA nyilatkozata is, amelyben büszkén vállalta a felelősséget a merényletek végrehajtásáért. Ezekkel a tettekkel akarták felhívni a világ figyelmét arra, hogy az angolok még mindig megszállva tartják Észak-Írországot. McMahont életfogytiglani bör­tön­bün­tetésre ítél­ték, ám 1998-ban az úgy­ne­ve­zett nagypénteki béke-meg­álla­podás alkalmával am­nesztiát kapott, majd kilépett az IRA-ból. McGirlt bizonyítékok hiányában felmentették. 1995-ben egy közúti balesetben vesztette életét, sokan arra gyanakodnak, hogy az IRA végezte ki állítólagos árulása miatt.

 Károly walesi herceg, aki imádta a nagybátyját, ezt írta naplójába Mountbattenről: „Ő volt az, aki megmutatta nekem, milyen az igazi szeretet, aki nem fukarkodott a dicsérettel, akitől szívesen vettem a kritikát is. Az élet már soha nem lesz ugyanolyan, mint amikor még élt.”

 HEGEDÜS PÉTER

 

 

2014/46