Előfizetés a lapra

Aludj rá egyet!

alvás, lélektan, lélektani lelemények, pszichológia, társadalomtudomány

2018/02/08

A közkeletű bölcsesség szerint amikor valamilyen bonyolult problémával találkozik az ember, jól teszi, ha alszik rá egyet, mert utána könnyebben megtalálja majd a megoldást. Vajon az alvás valóban bölcsebbé tesz?

Denise J. Cai, a Kaliforniai Egyetem kutatója és munkatársai egy kísérletükben a szunyókálásnak a kreatív feladatmegoldásra gyakorolt hatását vizsgálták. A résztvevők először reggel 9 órakor töltöttek ki egy kreativitástesztet, melyben három, egymással össze nem függő szó mellé kellett megtalálni azt a negyediket, amelyik mindegyikkel összekapcsolható. Ha például a három szó burgonya, anya és víz, akkor a megoldás az édes szó, mert ez előtagként mindhárommal összekapcsolható. Természetesen a résztvevők a feladványoknak csak egy részét tudták megoldani (mindenki így van ezzel), ezért a kutatók egy kis rejtett segítséget adtak a megfejtés nélkül maradt rejtvényekhez. A segítség abból állt, hogy a szókereső feladatok után egy jóval egyszerűbb feladat következett, amelyben analógiákat kellett megadni: CHIPS: SÓS – SÜTEMÉNY: É___ . A résztvevők nem tudták, hogy az analógiás játékban megoldásként beírt szavak egy része egyúttal megoldás a korábban megfejteni nem tudott szókereső feladatokra is.

 Tizenkét óra elteltével, este 9-kor a pszichológusok újra az alanyok elé tettek egy sor szókereső feladatot. A rejtvények között voltak újak és olyanok is, melyek reggel megoldatlanul maradtak. Az előző próba óta eltelt időben a résztvevők egy része végig ébren volt. Mások aludtak ugyan egy kicsit, de az alvás során nem jelentkezett REM-fázis (ez az alvás különösen fontos szakasza, ekkor álmodunk), illetve voltak olyan résztvevők is, akik aludtak, és REM-fázis is megfigyelhető volt az alvásidejük alatt. Nos, akik REM-fázissal aludtak, azoknak a teljesítménye 40 százalékkal megugrott az ismerős feladatok megoldásában, vagyis képesek voltak hasznosítani a korábban kapott „bújtatott” segítséget: össze tudták kapcsolni a látszólag nem összefüggő információkat. A másik két csoport eredménye is javult valamicskét, de korántsem ilyen mértékben. Ez azt támasztja alá, hogy valóban érdemes „ráaludni” a problémára, de csak akkor, ha álmodunk is, mert csak a REM-fázis segíti az információk feldolgozását, újrarendezését. Fontos megfigyelés volt, hogy a teljesen új szórejtvények megoldását a REM-es alvás nem segítette – vagyis az ember az alvástól nem lesz „okosabb”, csak a korábban begyűjtött információkat képes kreatívabban újrarendezni.

 Uma R. Karmarkar, a Harvard Üzleti Iskola kutatója és munkatársai a hétköznapi, összetett vásárlói döntéseket próbálták modellezni egy kísérletükben, melyben az alanyoknak négy különböző laptoptáskát mutattak be sokféle – pozitív és negatív – információval. A résztvevőket megkérték, hogy értékeljék a táskákat, és döntsenek, melyiket vásárolnák meg maguknak. 12 óra múlva mindenkit visszahívtak, és meg kellett ismételniük az értékelést és a döntést. Voltak, akiknél a 12 órás köztes idő az éjszakai alvást is magában foglalta – ám ennek nem volt nagy jelentősége. Akik aludtak egyet a döntésre, azoknak sem a vásárlási szándékuk nem erősödött meg, sem biztosabbak nem lettek döntésük helyességében.

 Mindez azt sugallja, hogy az alvás nem tesz bölcsebbé bennünket. Az viszont számít, hogy az álomlátás fázisában az agy egyes területei intenzívebben kommunikálnak egymással (a hippokampusz gátló hatása csökken, és ezért az agykéregben könnyebben terjed szét az aktiváció). Ez a „szabadabb” agyműködés pedig elősegíti az olyan feladatok megoldását, melyekhez a keretek közül való kilépés és merészebb asszociáció szükséges.

MANNHARDT ANDRÁS

2017/40