Előfizetés a lapra

Álruhás kalóriák

biológia, hízás, pszichológia, táplálkozás, társadalomtudomány

2014/03/20

Naponta kerülnek elénk olyan ételek, melyeket díszítések – például öntetek, gyümölcsdarabkák, petrezselyem- és mentalevelek vagy egyéb zöldségszeletek – tesznek még vonzóbbá. Ezeket a kiegészítőket sok esetben nem is annyira az ízük miatt alkalmazzák, hanem a lélektani hatás kedvéért, hiszen szebbé, ínycsiklandóbbá teszik az ételt. Lehet azonban, hogy az ételdíszítéseknek olyan lélektani hatásuk is van, amelyre nem is gondolnánk...

A Journal of Consumer Psychology című folyóiratban Ying Jiang és Jing Lei beszámol egy kísérletről, amelynek során több mint kétszáz diáknak mutatták be egy 80 kcal energiatartalmú vegyes saláta vagy egy 300 kcal energiaértékű tortaszelet képét, a kalóriaértékekkel együtt. Ezután a résztvevők különböző csoportjainak ugyanezen ételek energiatartalmát kellett megbecsülniük, de már díszítéssel együtt: a saláta egyik kiegészítője vegyes gyümölcs, a másik sűrű öntet volt, a tortáé pedig az egyik esetben szintén gyümölcs, a másik esetben pedig tejszínhab.

Ínyencség (SZŰCS ÉDUA RAJZA)

A kalóriabecslések összesítésekor a salátával kapcsolatban a józan észnek megfelelő eredmény alakult ki: az üres salátához képest a gyümölccsel díszített változatot kicsit magasabb, a szósszal nyakon öntöttet pedig jóval magasabb energiatartalmúnak gondolták a résztvevők. A torta értékelésekor azonban nagyon furcsa jelenség volt észlelhető: ha a torta gyümölcsdarabokkal volt megszórva, akkor a diákok alacsonyabb kalóriatartalmúnak ítélték, mint az üres tortaszeletet! Ráadásul a plusz kalóriákat hordozó tejszínhabbal kiegészített édességet nem látták jelentősen nagyobb energiatartalmúnak, mint az alapváltozatot. Mi történhetett a diákok fejében?

 Jiang és Lei szerint a helyzet világos. Kalóriatudatos világunkban az egészséges étel, például a saláta fogyasztása dicséretes dolog, nem vált ki semmiféle bűntudatot, így az ilyen ennivalót képesek vagyunk tárgyilagosan szemlélni; ha valamivel ki van egészítve, az plusz kalóriákat jelent, az egészséges kiegészítő – például a gyümölcs – kevesebbet, az egészségtelen – a sűrű öntet – többet.

 A tortához azonban alapvetően másképpen viszonyulunk. Tudjuk, hogy nem volna szabad megennünk, s ha mégis elfogyasztjuk, bűntudatot érzünk. Hogy ezt a negatív érzelmet csökkentsük, mentséget keresünk, igazolni akarjuk „bűnös” cselekedetünket. Ehhez nagyszerű kapaszkodót jelent az egészséges díszítés, például a gyümölcs, mert ürügyet szolgáltat arra, hogy beindítsunk egy teljesen hibás, ám nagyon kellemes gondolatmenetet. Eszerint ha nemcsak egészségtelen ételt eszünk, hanem vele együtt valami egészségeset is, akkor az jobb, mintha csak az egészségtelent fogyasztanánk el. Az egészséges pedig gyakran a kalóriaszegény szinonimájaként él bennünk, s mivel a gyümölccsel megszórt tortát egészségesebbnek érezzük, mint a gyümölcs nélkülit, energiatartalmát is kisebbnek véljük. A torta kalóriatartalmának megbecsülésekor nem a pontosságra való törekvés vezet bennünket, hanem az önfelmentés vágya. Az egészséges díszítés kapóra jön ilyenkor, ám az egészségtelen – például a tejszínhab – hasznavehetetlen, hiszen nem tudjuk beilleszteni önigazoló gondolatmenetünkbe. A legjobb, ha egyszerűen nem is gondolunk rá – így alakulhatott ki az a meghökkentő eredmény, hogy a tejszínhabtornyok a diákok becslései szerint lényegében nem növelték az étel kalóriatartalmát.

 Érdemes tehát tudatosan odafigyelnünk a mindennapokban az ételdíszítésekre, mert noha ártalmatlannak tűnnek, észrevétlenül megváltoztatják az ételekről alkotott ítéleteinket, s ennek eredményét előbb-utóbb számszerűen is leolvashatjuk a szobamérlegünkről. 

 MANNHARDT ANDRÁS

2014/8