Előfizetés a lapra

A XVII. századi magyar vers repertóriuma

adatbázis, irodalom, OTKA, szöveg, társadalomtudomány, vers

2014/10/08

Kutatócsoportunk immáron ötödik éve végez előmunkálatokat annak érdekében, hogy a régi magyar irodalom verses szövegei elérhetők legyenek a világhálón adatbázisba foglalva. Jelenleg a XVII. századi magyar nyelvű verses szövegek sok szempontú – internetes formában elérhető –nyilvántartásba vételén dolgozunk.

A XVI. századi magyar nyelvű verses szövegek adatbázisa már korábban elkészült (Répertoire de la poésie hongroise ancienne, http://rpha.elte.hu, a továbbiakban RPHA 16), így a XVII. századi repertórium mind ehhez, mind az európai verses adatbázisokhoz illeszkedni kíván, hiszen így nyújthatunk lehetőséget a komparatív jellegű vizsgálatokra.

Több szövegváltozat

A XVI. századból körülbelül 1500 darab magyar nyelvű verses szöveg maradt ránk. A XVII. században ez a szám már feltehetőleg eléri a 15000-et is. Adatbázisunk célja, hogy a XVII. században létrejött magyar nyelvű versanyagon kívül minden olyan verses szöveget is rögzítsünk, amelyet a XVII. században lemásoltak. Mivel a XVI. századi verses szövegek legnagyobb része ilyen, hosszú távon elengedhetetlennek tűnik, hogy a már meglévő RPHA 16 és a készülő RPHA 17 összeillesztésére sor kerüljön. A régi magyar irodalom tanulmányozása során számolnunk kell azzal is – még jobban, mint a többi korszak esetében –, hogy a szövegek kéziratosan és nyomtatásban is számos szövegváltozatban léteznek. Mivel ezeknek a szövegváltozatoknak igen gyakran nagyon eltérő jegyei vannak (például változó strófaszám vagy cím), ezért az RPHA 17 rögzíteni szeretné a versek összes szövegváltozatát, s ennek érdekében minden egyes – kéziratos és nyomtatott – forrást fel kell dolgoznunk. Így az adatbázisba foglalt szövegváltozatok, illetve források száma előzetes becsléseink szerint elérheti akár a 150 000-et is. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagyszámú szövegváltozat feldolgozása hosszú időt igényel, ezért az első három év kitűzött célja az, hogy egy korpuszon belül gróf Balassa Bálint verseinek feldolgozásával készítsünk egy mutatványt, egy úgynevezett béta-verziót, amely az eddig lefektetett elméleteinkről, elgondolásainkról megmutatja, hogy működőképesek-e, illetve hogy szükséges-e valamilyen változtatás.

Petrőczi Kata Szidónia (1662–1708) 

Az RPHA 17 a szövegváltozatok nagy száma ellenére igyekszik „felhasználóbarát” maradni. Az átláthatóság kedvéért az úgynevezett egyedi adatlapokon minden vers minden előfordulását (forrását) külön leírjuk, s az egyazon vers változatait tartalmazó egyedi adatlapokat úgynevezett gyűjtő adatlapon összesítjük. A gyűjtő adatlap bevezetésével egy vers különböző szövegváltozatainak összekapcsolódását is jelezni tudjuk, s ezáltal az is látható lesz, hogy egy-egy vers mennyi forrásban maradt ránk.

Hálózatszerű szerkezet

A természettudományok terén – gondoljunk akár a rendszertani táblázatokra – a legtöbb esetben jól alkalmazható az adatok rendezésére a fa-struktúra. Az irodalomtudomány legtöbbször utólag létrehozott rendszerekbe igyekszik befoglalni az egyes irodalmi szövegeket (például műfaji vagy verstani rendszerek), s ezeket szintén a fa-struktúra segítségével ábrázolja. A korai magyar irodalmi szövegek sajátos tulajdonsága viszont, hogy a többségük nem illeszthető be pontosan az utólag létrehozott rendszerekbe. Éppen ezért az adatbázisunk hálózatszerű szerkezettel rendelkezik, ahol a hálózatokat a szövegek tulajdonságainak esetleges egyezése hozza létre.

 Gyöngyösi István (1629-1704)

Az adatbázisba felvett, szövegekből kinyerhető tulajdonságokat releváns jegyeknek nevezzük, ugyanis az RPHA 17 nem előre elkészített kérdéssor segítségével rendezi struktúrába a versek egyes jellemzőit, hanem mindig azokat a legkisebb összetevőket vizsgálja, melyek az adatbázis szempontjából fontosak, relevánsak.

Négy részterület

Készülő repertóriumunknak négy részterülete van, melyekkel külön kutatócsoportok foglalkoznak, ezek a következők: textológia (PTE), verstan (ELTE), qualitas (SZTE), és konnotációs táblázat (SZTE-ELTE-KE).

 Az adatbázis textológiai részében a szövegek azonosítása és a versszövegek rögzítése található meg. Az azonosítás az általános adatokat tartalmazza, például a vers lelőhelyét, címét, szerzőjét, a keletkezés évét stb.

 A szövegrögzítés kétlépcsős: egyrészt látható lesz a szövegváltozat forrásának fotója, másrészt átiratot is közlünk, mely – az irodalmi szövegek tudományos kiadásának alapelveivel összhangban – törekszik az archaikus és a nyelvjárási alakok minél pontosabb megőrzésére. Ezt azért is tartjuk különösen fontosnak, mert – noha a XVII. század verseinek többsége megjelent már kritikai kiadásban – hálózati kiadásban csak a kánon csúcsa volt elérhető. A kétlépcsős szövegrögzítés lehetővé teszi, hogy akár a tudományos kutatások, akár a középiskolai oktatás, vagy otthoni olvasók számára is könnyen elérhetővé váljék a magyar irodalom e kevésbé ismert korszakának minden fennmaradt verse.

 A repertórium verstani része – a már kifejtett alapstruktúrával összhangban – a verseket a metrikai szempontból releváns jegyek összegeként írja le. Nem törekszünk tehát arra, hogy olyan gyűjtőkategóriákba soroljuk őket, mint például az időmértékes, vagy a hangsúlyos kategória, hanem csak regisztráljuk a meglévő releváns jegyeket. Ilyen releváns jegy lehet például a rím, a mondattani párhuzamosság, a cezúra vagy a refrén, de természetesen a legtöbb verses szöveg ezek közül minden valószínűséggel egyszerre több tulajdonsággal is rendelkezik. Minél több tulajdonság található meg egy szöveg esetében, annál inkább eltolódik a vizsgált szöveg a prózától a versesség felé. Az RPHA 17 verstani része lehetővé teszi a tudományos igényű metrikai vizsgálatokat, s emellett a középiskolai oktatásban is jól hasznosítható lesz, hiszen a versesség összetevőit, alapjegyeit lehet átláthatóan megtanítani a korai magyar szövegek segítségével.

Az adatbázis hálózatszerű szerkezete

 Az adatbázis utolsó két része egy irodalomtudományi problémát vizsgál két aspektusból. A XVII. századból ránk maradt magyar nyelvű szövegek műfaji szempontból nem – illetve nagyon ritkán – illeszthetők be az irodalomtudomány által utólag létrehozott műfaji rendszerekbe. Ennek oka az, hogy a magyar irodalom műfaji rendszere a XVII. században még alakulóban van: a nyugat-európai hatásokkal is számolnunk kell, és az egyedi, tipikusan magyar sajátosságok még folyamatosan születnek, változnak, alakulnak. Éppen ezért a korra még nem jellemző egy megszilárdult irodalmi terminuskészlet. De akkor hogyan lehetne a XVII. századi verseket műfajilag jellemezni? Ennek a problémának az áthidalására tesz kísérletet az RPHA 17 qualitas és konnotációs táblázat nevű része.

 Az RPHA 17 qualitas részében a történeti poétika módszerével a szövegekben fellelhető, elsősorban önmagukra a szövegekre, vagy a verses szövegek elkészítésére vonatkozó kifejezéseket, állításokat keressük és gyűjtjük össze. Ha egy szövegváltozat élén szerepel például a história kifejezés, akkor ez rögzítésre kerül az adatbázisban, hiszen a vers szerzője, másolója, vagy épp a kiadója fontosnak tartotta, hogy ezzel a terminussal jelölje a művet. Ha minden olyan, a versekben fellelhető irodalomtudományi (legyen az poétikai, retorikai, vagy grammatikai) minősítést rögzítünk, amelyek a kialakulóban lévő elméleti kifejezéseket jelölik, akkor a munka végeztével egy szótárat is kapunk, mely a korai magyar irodalom elméleti nyelvét, terminusait tartalmazza, s amelyeket eddig nem ismerhettünk.

 A konnotációs táblázat már konkrétan a műfaji problémára keresi a választ, de anélkül, hogy egy – esetleg a korban nem is létező – műfaji kategóriába helyezné a verseket. Az itt felvett releváns jegyek olyan tulajdonságai a szövegnek, melyek egy esetleges műfaji besoroláskor fontosak lehetnek, de meglévő műfaji rendszer hiányában csak utalhatnak ezekre.

 E rész összegyűjti a versek releváns jegyeit egyrészt a retorika felől (például mi a beszédneme, honnan vesz érveket, melyek a domináns trópusok és alakzatok stb.), másrészt a praktikus jellemzőket vizsgálja (például kik a szereplők, van-e benne történet, mely idősíkban játszódik stb.), harmadrészt pedig magában foglalja a toposzok vizsgálatát is.

Toposzok regisztrálása

A toposzok regisztrálását azért tartjuk fontosnak, mert egyrészt utalhatnak az antik irodalom óta közismertnek minősülő szövegelemekre, azok ismeretére, másrészt az ekkor esetlegesen először megjelenő motívumok közül a későbbi korokban számos olyan van, mely toposszá válik. A XVII. század toposzainak rögzítése, megismerése jelentősen támogathatja a nemzeti irodalmunk legismertebb darabjainak mélyebb megértését is (például a Himnuszt, a Szózatot, a Nemzeti dalt).

Zrinyi Miklós (1620-1664)

A XVII. századi magyar vers repertóriumának elkészítése nyilvánvalóan évtizedes munka, ám a hálózatos adatszerkezetnek és az internetes felületen megjelenő szövegbázisnak köszönhetően a végeredmény egy átfogó, szabad hozzáférésű és interaktív adatbázis lesz, amely kiváló alapot képez a tudományos kutatások számára.

 A szövegváltozatok forrása mellett hozzáférhető lesz ezek átirata, illetve a fontosabb általános adatok is, s emellett az adatbázis a metrikai tulajdonságok, az elméleti reflexiók, a retorikai és műfaji sajátosságok sok szempontú kereshetőségét is garantálja. Úgy gondoljuk, munkánkat nem csak az irodalomtudomány hasznosíthatja, hiszen az adatbázis a felvett adatok miatt fontos lehet például a történettudományi, néprajzi vagy kulturális antropológiai vizsgálatokhoz is.

 Fontos célunk, hogy a tudományos igényű munka a középiskolai oktatás számára is segédanyagként szolgálhasson, s nem utolsósorban minden érdeklődő számára elérhetővé tegye a magyar kultúra alapjait jelentő korai magyar nyelvű verses szövegeket.

 HEVESI ANDREA

 

OTKA

K109227

PUB-I 111137

 

2014/37