Előfizetés a lapra

Szombathely híres asszonyai

könyvtermés, történelem

2013/12/18

Alig akad ember, akinek emlékei között ne kitüntetett helyen szerepelne szülőföldje – legtöbbször megszépülve. Aztán ha sok év múlva visszatér, csalódva veszi tudomásul, hogy a nagy folyó bizony csak csordogáló patak, a hegyek szerény dombok. Az életútja, az életműve sem ott, hanem gyakran más településen bontakozik ki. Néhányuknak oly mértékben, hogy díszpolgári címre érdemesítik. Igaz, elsősorban a férfiakat tartják számon.

Talán ezért is tekinthető újdonságnak a vasi megyeszékhelyen elindított könyvsorozat, Híres szombathelyi nők (igaz, nem díszpolgárok) címmel. Ötletadója – természetesen nő volt – Takácsné Tenki Mária. Az egy-egy híres hölgyet bemutató kötetben (azonos terjedelemben) az illusztrációknak  igen fontos szerep jut, arra gondolva, számítva, hátha az olvasástól elszokott emberek így szívesebben olvassák a hölgyportrékat.

Eddig öt kötet jelent meg. Az egykor híres – mára bizony elfelejtett asszonyok – eltérő társadalmi környezetből jöttek. Hárman – Batthyány Erzsébet, Ambrózy Terézia és Szegedi Györgyné Gerliczy Irma főnemesi családból, Márkus Emília jómódú polgárcsaládból származott, Gazdag Erzsi pedig „törvénytelen” gyerekként született Sárváron.

A 2012-ben elindított sorozat első kötete a 100 éve született Gazdag Erzsi életútját mutatja be. Gyerekversein óvodások generációi nőttek föl, a könyvtárakban tartott foglalkozásai máig elevenen élnek a résztvevők emlékezetében. A kötet újdonsága, hogy a gyermekversek írójaként ismert költőnőnek számos eddig ismeretlen „felnőtt” verse is figyelemre méltó, értékes irodalmi alkotás. A magánéletéről szóló alig ismert verseit elemzi a kötet írója, Merklin Tímea. Megismerteti az olvasót az ugyancsak Vas megyei származású Weöres Sándorral való barátságával. Élete utolsó évtizedében a helyi írócsoport vezetőjeként sikerrel tudta elsimítani a tagok egymás között fellángolt konfliktusait. Merklin Tímea írása a reveláció erejével hat.

A három főnemesi származású hölgy legfőbb, az utókor emlékezetében is megmaradt érdeme a jótékonyság, a szegények segítése. Korban tőlünk a legtávolabbi hölgy az 1619-ben születetett és viszonylag fiatalon, 55 éves korában elhunyt Batthyány Erzsébet. Nagy műveltségű, jó szervezőkészségű, mélyen vallásos, adományaival a rászorulókat segítő asszony, akinek legjelentősebb tette a törökvész után 1683-ban visszatért hazai domonkos rend támogatása. A domonkosok először Szombathelyen telepedtek le újra: a kötet főszereplője a mai Szent Márton-templom újjáépítéséhez adott jelentős anyagi segítséget. Batthyány Erzsébetet Zsámbéky Monika mutatta be.

Tóth Csaba és P. Csány Péter is egy szerzetesrend, a 100 éve Szombathelyre érkező szaléziek magyarországi megtelepedését segítő hölgy, Ambrózy Terézia életútját rajzolta meg. A grófnő, akárcsak Batthyány Erzsébet, adakozó kedvével, vallásosságával, egyházat támogató tevékenységével vívta ki kortársai tiszteletét és szeretetét. A szegény sorban lévő lányok patronálására egyesületet hozott létre. Ambrózy Terézia famíliájából származik a ma is közismert Ambrózy Migazzi István, a híres jeli arborétum alapítója.

Ugyancsak jótékonykodásával maradt meg az utókor emlékezetében Szegedy Györgyné báró Gerliczy Irma. Amíg Batthyány Erzsébet és Ambrózy Terézia elsősorban a vallásosság körében tevékenykedett, addig Gerliczy Irma munkássága már a dualizmuskori Szombathely alakuló szociális intézményeinek első számú támogatójaként vált közismertté. Alig akadt olyan szociális egyesülete, intézménye a városnak, amelyben és ahol nem lehetett megtalálni a „méltóságos asszonyt”. Szerepet vállalt a korszak népbetegsége, a tüdővész megelőzésére létrehozott Tuberkulózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesület elnökségében. Nagy érdemeket szerzett a Fehér Kereszt Egyesület és gyermekkórházának megalapításában, az árvaház és gyermekmenhely segélyezésében, a vakok és gyengénlátók intézményének megteremtésében, a Stefánia Szövetség elnökeként és különböző más egyesületekben is tevékenykedett. Kelbert Krisztina összegezte a Nagyváradról Vas megyébe (Acsád községbe) került asszony életútját.

A felsorolt hölgyek egyike sem Szombathelyen született, ám tevékenységük színtere a város, a vármegye. A híres színésznő, Márkus Emília viszont Szombathely szülötte volt. Az ő életműve ugyanakkor nem Szombathelyen teljesedett ki. A szőke csodaként emlegetett művész a magyar színjátszás nagyasszonya, a Nemzeti Színház ünnepeltje, eljátszotta a drámairodalom szinte minden fontos nőalakját. Többször visszatért vendégszerepelni szülővárosába, egyik utolsó látogatása 1943-ban volt. A Magyar Rádió egész napos, a várost bemutató közvetítése alkalmából fölelevenítette szülővárosában szerzett élményeit. Az interjúban szólt az 1880-ban Hauszmann Alajos tervezte állandó színház megnyitásáról, amikor együtt szerepelt a korszak másik jeles színésznőjével, Prielle Kornéliával. A színházat avató prológot rokona, Márkus Miklós írta. A közeli rokonság körébe tartozott Horváth Boldizsár is, a dualizmus korának híres igazságügy-minisztere. A szőke csoda életútját Kupi Ildikó írta meg.

Valamennyi kötet természetesen a család, a gyökerek föltérképezésével kezdi meg a „híres nők” pályafutásának bemutatását.

(Arcképcsarnok. Híres szombathelyi nők. Szülőföld Könyvkiadó, Szombathely. Valamennyi kötet terjedelme 96 oldal, ára 2200 forint; megvásárolható a Bookline hálózatán keresztül)

 GÁL JÓZSEF

2013/49