Előfizetés a lapra

Friss cikkek

2016/06/16

Stresszevők

evés, fagylalt, lélektan, pszichológia, stressz, táplálkozás, társadalom

Vannak, akik stressz hatására többet esznek, mint amennyit nyugalmas körülmények között szoktak, és ez a jelenség meglehetősen gyakori: amerikai felmérések szerint az emberek jó 40 százaléka kezd el stressz hatására nagyobb mennyiségű vagy egészségtelenebb ételt fogyasztani. A stresszt ezért a népesség általános elhízásának egyik fő okaként tartják számon.

 

Kézzelfogható segítség (SZŰCS ÉDUA RAJZA)

Vannak azonban olyanok is – és nem is kevesen, hiszen a lakosság 36–38 százalékát teszik ki – akik stressz hatására éppenhogy kevesebbet esznek, mint egyébként. Őket általában egyszerűen csak szerencsés embereknek minősítik, és a táplálkozáskutatás nem sokat foglalkozik velük. A Németországban működő Konstanzi Egyetem három kutatója, Gudrun Sproesser, Harald T. Schupp és Britta Renner azonban gyanúsan egysíkúnak találta ezt a megközelítésmódot. Miért foglalkoznak mindig csak a stresszevőkkel? És a stressz mellett miért nem vizsgálják a pozitív érzelmek hatását is?

 Sproesser és munkatársai 251 egyetemista bevonásával kísérletet terveztek, melyben először is felmérték, hogy a diákok hogyan változtatják meg táplálkozásukat a stressz hatására. A résztvevők között természetesen voltak stressz­evők, stresszkoplalók, és olyanok is, akiknek az étkezési szokásaira nincsen hatással a stressz. Ezután minden diákkal készítettek egy rövid videót, amelyen a résztvevő bizonyos kérdésekkel kapcsolatban elmondta a véleményét. A kutatók azt mondták, hogy ezt a videót most azonnal elviszik és bemutatják egy másik egyetemistának, akivel a kísérlet résztvevője nemsokára le fog ülni beszélgetni. A kutatók elmentek, majd néhány perc múlva visszatértek, háromféle hír valamelyikével. Ezek természetesen előre megírt „reakciók” voltak, hiszen a beszélgetőpartner a va­ló­ságban nem is létezett. A kutatók az egyik esetben elutasító hírt közöltek: a partner megnézte a videót, és úgy döntött, nem akar találkozni a kísérlet résztvevőjével. A másik helyzetben a hír pozitív volt: a partner megnézte a videót és nagy örömmel várja a beszélgetést. A harmadik esetben semleges volt az üzenet: a beszélgetés technikai okok miatt elmarad. Ezután egészen más feladat következett: fagylaltkóstolási próba. A résztvevők annyit ehettek az eléjük tett mintegy 30 dekányi fagylaltból, amennyit akartak, és közben értékelniük kellett a fagyi minőségét. A kutatókat természetesen az érdekelte, hogy a diákok mennyit esznek közvetlenül azután, hogy stresszt éltek át (elutasították a személyüket), illetve pozitív élményben volt részük (rokonszenvesnek találták őket).

 A stresszes helyzetben a stresszevők átlagosan 147 gramm fagylaltot ettek, a stresszkoplalók viszont csak 86 grammot – ez az arány várható is volt. Az igazi meglepetést a „boldog” helyzet jelentette: itt ugyanis a stresszevők fa­gyi­fogyasztása lényegesen kisebb volt, mindössze 92 gramm, a stresszkoplalók viszont 130 grammot ettek. Vagyis aki stresszhelyzetben az átlagosnál többet eszik, az sokkal kevesebbet fogyaszt, ha boldog! Ez fordítva is igaz: akinek stressz esetén alig megy le falat a torkán, azt a pozitív érzelmi hatások nagyevővé változtatják. Vagyis a stresszevés önmagában nem feltétlenül negatív jelenség, hiszen van pozitív oldala is: a stresszevők az örömöt nem evéssel ünneplik; és ugyanígy a stressz hatására csökkenő étvágy sem tekinthető egyértelműen szerencsének. Az érzelmi állpotok és az evés hatását tehát összetetten kell vizsgálni, nem szabad csak a negatív érzelmi hatásokra összpontosítani, és csak azokkal az emberekkel foglalkozni, akik a stressz hatására több kalóriát vesznek magukhoz – így ugyanis soha nem fogjuk megérteni, miért válik egyre nagyobb népegészségügyi problémává a túlsúly.

MANNHARDT ANDRÁS

607
2016/06/16

A szöcskeegerek vándorlása

A hét kutatója, bókoló zsálya, filogenetika, interjú, Krím, Oroszország, ökológia, szöcskeegér, sztyeppe, Ukrajna

Az uralkodó paradigma szerint a sztyeppei állatok és növények kelet felől nyugati irányba hódították meg az eurázsiai kontinens jelentős részét, és így Magyarországra, a sztyeppe nyugati előőrsébe is így jutottak el. Napjaink genetikai eredményei megkérdőjelezik ezen elgondolás általános voltát. Sramkó Gábor, az MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoport és a Debreceni Egyetem kutatója kalandos keleti expedíciókon gyűjtött növényi és állati szövetmintákat, majd munkatársaival a genetikai rokonsági fokokat elemezték és rajzolták térképre – így jutottak ezen új eredményekre.

606
2016/06/16

Elfeledett ipari növényünk, a takácsmácsonya

biológia, botanika, héjakút, mácsonya, posztó, történelem

Ez a különleges kultúrnövény a legfinomabb szövetek olyan gyengéd megmunkálását tette lehetővé, hogy sokáig nem tudták semmilyen mesterséges eszközzel helyettesíteni, és például a billiárdasztalok filcének készítéséhez elvétve még napjainkban is használják.

605
2016/06/16

Etióp farkas

biológia, etióp, farkas, fotó, ragadozó, ritka állat

Az etióp farkas vagy más néven kaber (Canis simensis) a mi aranysakálunknál valamivel nagyobb termetű, jellegzetesen vörösessárga bundájú állat. Megjelenése miatt régebben abesszin rókának is nevezték. A világ egyik legritkább, veszélyeztetett, a pesszimisták szerint kipusztulás előtt álló kutyaféléje.

604
2016/06/16

Mire jó néhány pixel a Naprendszer határáról?

A hét kutatója, csillagászat, interjú, Kepler, Naprendszer, Nereida, OTKA, űrtávcső

Több mint négymilliárd kilométerre van tőlünk, és csak néhány száz kilométer átmérőjű a Neptunusz holdja, a Nereida, így nem csoda, hogy mindössze néhány pixelt foglal el még a legjobb űrtávcsövek felvételein is. Az MTA CSFK Csillagászati Intézetében működő magyar Kepler-csoport tagjainak nemzetközi szinten is jelentős eredményei szerint mégis fontos információkkal szolgálhat ez az égitest a Naprendszer születését követő időszakról. A részletekről Molnár László csillagásszal, az intézet tudományos munkatársával beszélgettünk.

603
2016/06/15

A nagy háború képeslapjai

első világháború, háború, képeslap, kommunikáció, történelem, világháború

Az első világháború centenáriumán érdemes visszatekinteni a képes levelezőlapra, amely egyrészt a rövid üzenetek továbbításának praktikus formája volt, másrészt képi ábrázolásaival sokszor szavak nélkül is kifejezte feladójának érzéseit, hangulatát és élményeit. Manapság, az sms-ek és az e-mailek világában egyre kevesebben küldenek levelet és képes levelezőlapokat szeretteiknek, ismerőseiknek. Egy évszázaddal ezelőtt viszont „aranykorát” élte az 1870-es években megjelent, és rendkívül népszerűvé vált kommunikációs eszköz. 1905-ben a világ becsült képes levelezőlap-termése 2,5 milliárd darab volt, 1899–1919 között pedig körülbelül 140 milliárd képeslapot gyártottak.

602
2016/06/15

A halogatás haszna

életstratégia, halogatás, lélektan, lélektani lelemények, pszichológia, társadalom

Mi jó lehet abban, hogy nem kezdünk hozzá időben megúszhatatlan teendőink elvégzéséhez? Mi értelme van valamilyen pillanatnyi haszon vagy öröm kedvéért későbbre tenni és ezáltal megnehezíteni egy esetleg már régóta esedékes feladat elvégzését? Nos, a józan ész szerint semmi, a halogatással csak stresszt okozunk önmagunknak és másoknak, rosszabb teljesítményt nyújtunk, mint akkor tehetnénk, ha előrelátóak vagyunk. Két kínai pszichológus, Bin-Bin Chen és Lei Chang azonban arra gondolt, talán lehetséges, hogy a halogatás csak abban a társadalmi-gazdasági környezetben káros, amelyben ma a legtöbben élünk, és amelyet hajlamosak vagyunk természetes alapállapotnak tekinteni.

601
2016/06/15

Miniatűr iránytűk élő szervezetekben

A hét kutatója, baktérium, biológia, interjú, mágneses, nanokristály

Gábor Dénes Nobel-díjas találmányát, a holográfiát egy nemzetközi kutatócsoport alkalmazta nanokristályok mágnesességének vizsgálatára – ezen kutatásban Pósfai Mihálynak, a Pannon Egyetem Környezettudományi Intézet egyetemi tanárának is fontos szerepe volt. A módszer újfajta betekintést nyújt a negyven éve felfedezett mágneses baktériumok életébe: a természetes vizekben és ezek üledékeiben élő szervezetek mágneses ásványaik segítségével találják meg az optimális helyüket. Pósfai Mihály idén március 15-én Széchenyi-díjat kapott a munkásságáért.

600
2016/06/15

Az ókori építészet remeke

Colosseum, épület, Olaszország, restaurálás, Róma, történelem

Véget ért a Colosseum több éve tartó restaurálásának első fázisa a külső falak megtisztítása, melyet a tavasz folyamán avatnak fel a nagyközönség számára. A mostanra elkészült, mézsárga színben pompázó árkádok felújítási munkálatai annak az ötéves helyreállítási programnak a részét képezik, melynek tervei között szerepel egy információs központ felállítása az amfiteátrum előtti téren, az aréna alatti termek és folyosók restaurálása, valamint a Colosseum új világítása is.

599
2016/06/06

A közönségkedvenc kockásliliom

2016, Az év vadvirága, biológia, botanika, kockásliliom, növény, virág

Hatodik alkalommal választották meg hazánkban az év vadvirágát. A Magyar Természet­tudományi Múzeum által megrendezett internetes, nyilvános szavazáson 2016-ban a mocsári kockásliliom a négy jelöltre beérkezett 1282 szavazat 40 százalékát szerezte meg.