Előfizetés a lapra

Friss cikkek

2014/04/22

Tavaszi bundások

biológia, poszméh, rovartan

A Magyar Rovartani Társaság 2014-ben a földi poszméhet választotta az Év rovarának. Ez a barátságos, bársonyos külsejű rovar a haszonnövényeinknek, de a réteken pompázó vadvirágoknak is egyik nélkülözhetetlen megporzója.

A poszméhek – vagy ahogy sokan ismerik e rovarokat, a dongóméhek – zömök, színes szalagokkal díszített bundás teste, zúgó repülése könnyen felkelti a figyelmünket. Leggyakrabban akkor látjuk egyedeiket, amikor virágról virágra szállnak, majd a sziromlevelek között elmélyülten gyűjtik a virágport és a nektárt. A gyakoribb fajokkal még belvárosi parkok virágágyásain, balkonok virágládáin is találkozhatunk.

Földi poszméh SZLOVIK MÁRTON FELVÉTELE 

Bár a virágport és a nektárt a poszméhek a saját családközösségük élelmezésére gyűjtik, a virágos növények régóta kihasználják azt a lehetőséget, amelyet a távolságokat könnyen áthidaló rovarok kínálnak: az édes nektárért cserébe elvégzik a keresztbeporzást. Az évmilliókkal ezelőtt kezdődött evolúciós úton a rovarok és a virágok kölcsönösen egymást formálták, aminek eredményeképpen sok növényfaj az ivaros szaporodásban ma már kizárólag a beporzó rovarokra támaszkodik. A legtöbben nem is gondolják, mennyire fontos ez a tevékenység, amelyet a poszméhek töretlen szorgalommal végeznek! A magunk és háziállataink élelmezésére tömegesen termesztett növények jelentős része rovarbeporzású, így a beporzó rovarok – köztük a kiemelkedő „szaktekintélyű” poszméhek – óriási hatással vannak mindennapjainkra és fenntartható életminőségünkre.

 Kétrészes cikkünk első részében a poszméhek különleges életmódját mutatjuk be, a második rész pedig a beporzó tevékenységük fontosságát és veszélyeztető tényezőit elemzi majd.

Államalkotók

 A világon körülbelül 250, hazánkban 34 poszméhfaj fordul elő. Ezek nagy része – köztük a földi poszméh is – társas életű, államalkotó rovar, azaz kasztokra tagolódó családközösségekben (kolóniákban) él. A kolóniát, mely néhány tíz, legfeljebb néhány száz egyedből áll, a családalapító ivaros nőstény (a királynő), a csökevényes ivarszervű nőstény utódok (a dolgozók), illetve a fejlett ivarszervű hím és nőstény utódok alkotják. Egyes poszméhfajok – az úgynevezett álposzméhek – azonban kolóniaélősködők: dolgozókat nem nevelnek, hanem társas rokonaik államai felett átveszik az uralmat, és azok dolgozóival neveltetik fel saját utódaikat.

 A poszméhek fészeképítészeti stílusában nyoma sincs a társas darazsak vagy a háziméh pedáns, optimális helykihasználásra törekvő, „átgondolt” munkájának. A darazsak darázspapírból (nyállal összetapasztott növényi rostokból) és a háziméh viaszból épült, jellegzetes hatszögletű sejtjeit mindenki ismeri, a poszméhek azonban teljesen eltérő irányzatot képviselnek. A fészekben a hordó alakú ivadéknevelő és raktározó viaszsejtek, illetve a készletraktározásra újrahasznosított elhagyott gubók összevissza, már-már rendetlenül helyezkednek el.

Poszméhfészek MÓCZÁR LÁSZLÓ FELVÉTELE

 A továbbiakban a földi poszméh (Bombus terrestris) bemutatásával ismertetjük a poszméhek életmódját, kolóniáik éves dinamikáját. Az itt leírtak jobbára a többi társas poszméhfajra is igazak, a fő különbség a fészkelőhelyek megválasztásában és a családközösség jellemző létszámában rejlik.

Szelíd fullánkosok

A földi poszméhnek jellegzetes szőrbundája van: 19–25 milliméter hosszú, fekete alapszínű testén egy-egy sárga szalag díszíti a tor és a potroh elülső részét, a potroh vége pedig fehér. A dolgozók valamivel kisebbek, mint az ivaros nőstények. Szájszervük igen hosszú, megnyúlt szívószervvé módosult, így olyan mélyebb kelyhű virágok nektárjához is hozzáférnek, amelyhez más méhfajok nemigen.

 A gyűjtött nektárt a begyükben szállítják a fészekbe. Hátulsó pár lábukon a virágpor szállítására alkalmas kosárka fejlődött ki. Ez a lábszár külső oldalának kiszélesedett, lapos, kissé kivájt, sima felülete, amelyet erős, hosszú szőrszálak vesznek körbe. A virágporszemeket a hátulsó lábfej tövének sűrű, rövid szőrökkel borított belső oldalával – a kefével – fésülik össze a szőrbundából, némi nektárral összetapasztják, és a kosárkában szállítják a fészekbe. Ha a kosárka megtelt, aranyló tartalma szabad szemmel is jól látható.

Földi poszméh lucernán MÓCZÁR LÁSZLÓ FELVÉTELE

 A nőstényeknek erős fullánkjuk is van, de ha csak tehetik, kerülik a konfliktust: sokkal nehezebben hozhatók ki a béketűrésből, mint a társas darazsak vagy a háziméh. A hímek csápja valamivel hosszabb, mint a nőstényeké, és nincs gyűjtőkészülékük, ami máris sokat elárul a családközösség feladataiban való csekély részvételükről.

A kikelet hírnökei

Már kora tavasszal, márciusban találkozhatunk az első poszméhekkel, amikor a rovarok döntő többsége még nem bújt elő téli szálláshelyéről. A vastag szőrbunda ugyan jó szolgálatot tesz a hűvösebb időben, de nem véd meg teljesen a hidegtől. A poszméhek különleges fűtési technikát alakítottak ki, amivel 10 Celsius-fokos külső hőmérséklet esetén is képesek 30 Celsius-fokra felmelegíteni testüket. Szárnyukat „lekapcsolják” a repülőizmokról, és az izmok gyors összehúzódásaival hőt termelnek. Ez a módszer annyira hatékony, hogy egyes poszméhfajok az északi sarkkörön túli területeken és a hegységek magasan fekvő kaszálóin is megélnek. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a hideg égövi fajok, például a sarki poszméh (Bombus polaris) esetében visszafejlődött a társas életmód. Ott a nagyon rövid nyár alatt nincs lehetőség dolgozógenerációk felnevelésére, a nőstény poszméh a magányos életmódú méhekhez hasonlóan egyedül és egyetlen ivaros nemzedéket nevel fel.

 A kora tavaszi egyedek a leendő királynők, hiszen a telet csak az előző évben kifejlődött és megtermékenyült fiatal nőstények vészelték át mohapárnák, fakéreg alatt. A családközösség és a fészek, amelyben felnevelődtek, már a múlté. Az idős királynő, a dolgozók és a hímek még az ősz során elpusztultak.

Családalapítás

A poszméhkolóniák a mérsékelt övben egyévesek, a családi közösség újraindításának feladata minden tavasszal a szépreményű királynőjelöltekre vár. Ebben a tekintetben a poszméhek közösségeinek dinamikája a társas darazsakéhoz hasonló, ellentétben a több éven át fennmaradó háziméh- és hangyakolóniákkal. A trópusi-szubtrópusi területeken azonban előfordulnak több évig fennálló fészekközösségek is.

 A királynő, miután a tavaszi virágok nektárjával feltöltekezett, alkalmas fészkelőhelyet keres. A földi poszméh esetében ez általában egy elhagyott kisemlősjárat. A poszméhek, ellentétben számos magányos életmódú vadméhfajjal, sohasem maguk ássák ki a fészkeléshez használt helyet, hanem mindig kész üregeket, odvakat foglalnak el és alakítanak át. A királynő a megfelelőnek ítélt helyet kitatarozza, a padlót és a falakat lesimítja, majd a potrohmirigyei termelte viaszréteggel bevonja. A viasz egyrészt igen jó hőszigetelő, másrészt vízhatlanná is teszi a fészket. Ezután a környező virágokról virágport és nektárt gyűjt, a gyűjtött javakat pedig a fészekben, hordó alakú viaszsejtekben tárolja. Az egyik ilyen sejtbe, a virágpor és nektár keverékére helyezi első 6–10 petéjét, majd lezárja a sejtet. Ideje nagy részét ezután a fészekben tölti, testével melengeti az ivadéknevelő sejtet. Közben a viaszhordókban tárolt nektárkészleten él.

Réti poszméh (Bombus pratorum) DELI TAMÁS FELVÉTELE

 A petékből kikelnek a felnőtt poszméhekre kicsit sem emlékeztető, nyűszerű lárvák, és késedelem nélkül kezdik felélni a felhalmozott táplálékot. Az igényeknek megfelelően anyjuk úgyis újratölti a készleteket. Néhány hét után gubót szőnek, majd bebábozódnak. Ekkor lezajlik a teljes átalakulással fejlődő rovarok által bemutatott csoda: a lárvatest elemeire bomlik, és az élet építőkockáiból merőben más test épül fel, a kifejlett poszméhé. Az első dolgozógeneráció rövidesen kikel, és azonnal munkához lát. Az utódgondozás, a gyűjtés és a fészek építkezési-bővítési munkáinak terhét leveszik a királynő válláról, amely innentől csak a peterakásra koncentrál. Fel is gyorsulnak az események, újabb és újabb dolgozók állnak a családközösség szolgálatába. Az első dolgozók a szűkösebb táplálékellátás miatt jóval kisebbek a királynőnél, a későbbiek viszont egyre nagyobbak, gyakran még az ivarszervük is működőképes, sőt peterakásra is alkalmas. Ezek azonban megtermékenyítetlen peték, a dolgozók ugyanis sohasem párosodnak, mivel a nemsokára megjelenő hímeket nem érdeklik.

Tündöklés, bukás, újjászületés

Nyár derekára a kolónia akár több száz egyedet is számlálhat, és bőségesek a készletek is a fészekben. Elérkezett az idő az ivaros nemzedék felnevelésére. Az ivaros nőstények – akárcsak a dolgozók – megtermékenyített petékből fejlődnek, így kizárólag a királynő lányai. A hímek megtermékenyítetlen petékből kelnek ki, többségében ők is a királynő fiai, néhányuk azonban a nagyobb testű dolgozók lerakott petéiből kel ki. Az ivarosok rövidesen elhagyják a fészket, és a nászrepülést követően a virágokon párosodnak. A hímek ezután elpusztulnak, feladatuk végeztével a családközösség nem fogadja vissza őket.

 Az ivarosok nászrepülése után a kolóniára már csak hanyatlás vár. A megfáradt királynő rövidesen elpusztul, vagy a fészekközösség végnapjaiban a felbomló közrend során maguk az egymásra támadó dolgozók ölik meg. Az utolsó egyedekkel pedig az őszbe forduló hűvösebb idő és a táplálékhiány végez. A fiatal nőstények eddigre már megfelelő téli szálláshelyet kerestek, potrohukban hordozva a következő év poszméhállamainak ígéretét.

            VAS ZOLTÁN, MERKL OTTÓ

 

 Keretes írásunk:

A DARÁZSSZAKÉRTŐ

A Magyar Rovartani Társaság döntését részben az indokolta, hogy az év rovarának a földi poszméhet a hártyásszárnyú rovarok (darazsak, hangyák és méhek) itthon és külföldön egyaránt elismert kutatója, dr. Móczár László javasolta, aki 2014-ben ünnepelheti 100. születésnapját. E rovarfaj kiválasztása egyben tisztelgés is egy hosszú és tevékeny élet előtt

 Dr. Móczár László kutatói figyelme már igen fiatalon a hártyásszárnyú rovarok felé fordult, köszönhetően édesapja, Móczár Miklós hatásának, aki a hazai méheket kutatta. 1937-től 1969-ig rövidebb kitérők mellett a Magyar Természettudományi Múzeumban, majd 1970-től nyugdíjazásáig a szegedi egyetem állattani professzoraként dolgozott. Nemzetközileg is elismert kutatómunkája során elsősorban a fémdarazsak, a tolvajdarazsak és a csempészdarazsak csoportjával foglalkozott. Igen jelentősek magas színvonalú fotókkal dokumentált rovaretológiai megfigyelései is. Távolról sem volt azonban az „elefántcsonttoronyban” tevékenykedő kutató: közkedvelt ismeretterjesztő cikkeket és könyveket jelentetett meg. Az Állathatározó, a Kis állathatározó, a Rovarbölcsők, a Rovarok közelről vagy a Rovarkalauz nemzedékekkel ismertette meg a rovarok világát. Elhivatottságát mi sem jellemzi jobban, minthogy a mai napig aktív szerepet vállal a rovartani tudományos közéletben.

 

 

 

192
2014/04/22

Koronás kalandregény

agave könyvkiadó, korona, regény, történelem

A magyar királyi korona – a Szent Korona – országjelkép. A jelkép szó nem is fejezi ki mindazt, amit a történelmi múlt emberei éreztek iránta: akié a korona, azé az ország, a hatalom. Legutolsó menekítését és elrejtését a második világháború végén élte meg. Addig – ha király már nem is volt – királyság volt az ország. S a front közeledtével – sikertelen fegyverszüneti próbálkozás meg a német csapatok szárnya alatti nyilas hatalomátvétel közepette – a koronát menekíteni kellett. Ennek fő fordulatait a koronaőrség parancsnoka, hátterét s egyes körülményeit más írások rögzítették.

191
2014/04/22

Élő Világegyetem?

csillagászat, filozófia, könyv, könyvtermés, Titokfejtő Lap- és Könyvkiadó

Ahol Grandpierre Atilla munkájával, elméleteivel találkozik az ember, ott egyben biztos lehet: közhelyes gondolatokkal nem kell untatnia magát. A csillagász – és utóbb már filozófus – szerzőtől szinte megszoktuk, hogy meghökkent és vitára ösztönöz minden könyvével vagy cikkével. Gondolatmenete vitát gerjesztő jellegét szerkesztőként is volt szerencsém tapasztalni. Magyar nyelven ismeretterjesztő cikk formájában ugyanis először az Élet és Tudományban jelent meg elképzelése a Nap élő organizmusként történő bemutatásáról. S e címlapon is kiemelt írása nyomán se szeri se száma nem volt a szerkesztőségünkbe érkező hozzászólásoknak, polémiáknak, egyetértő vagy éppen élesen bíráló megjegyzéseknek.

190
2014/04/17

A törpe diktátor halála

államcsíny, Dollfuss, puccs, történelem

Ausztria első embere a bécsi Kancellária egyik szalonjában, egy selyemszaténnel bevont heverőn haldokolt. Csak a merénylői voltak mellette, akik azt is megtagadták tőle, hogy orvost vagy papot hívjanak. Utolsó perceiben talán végiggondolta magában, hol hibázott…

189
2014/04/16

A leárazás bűvöletében

fogyasztás, közgazdaságtan, lélektani lelemények, pszichológia, társadalomtudomány, vásárlás

A klasszikus közgazdasági szemlélet szerint a fogyasztó racionális lény, aki arra törekszik, hogy vásárlásai során a számára legnagyobb hasznot jelentő termékeket szerezze meg. Ennek az ideális képnek azonban némileg ellentmond, hogy szinte mindenkinek van otthon néhány olyan holmija, amit megvásárolt, mert nagyon előnyös vételnek tűnt, de azután mégsem használta – mivel valójában az égvilágon semmi szüksége nem volt rá. Néha bizony rácsodálkozunk fölösleges tárgyainkra: hová tettük az eszünket, amikor megvettük őket? A kérdés nem költői, a lélektan komolyan foglalkozik ezzel az általánosan megfigyelhető jelenséggel.

188
2014/04/15

A gyíkok személyisége

A hét kutatója, biológia, személyiség, viselkedésökológia, zöld gyík

A kutyás gazdik sok történetet tudnak mesélni kedvencük személyiségéről. Kérdés, hogy más állatoknak is van-e személyiségük? Egyáltalán, mit értünk ezen kifejezés alatt egy állat esetében? A hím zöld gyíkok torka tavasszal, a szaporodási időszakban kékre színeződik – ezen folt élénksége, kiterjedtsége az egyedi minőséget tükrözi, mely kapcsolatban állhat a gyíkok személyiségével. Ezen témákkal foglalkozik Horváth Gergely, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének doktorandusza, a Viselkedésökológiai Csoport tagja.

187
2014/04/10

Monográfia a Harmadik Birodalomról

Harmadik Birodalom, könyv, Park Könyvkiadó, történelem

Ian Kershaw kitűnő Hitler-monográfiája után egy újabb brit, éspedig cambridge-i történész, Richard J. Evans tette le nyomatékosan névjegyét a Harmadik Birodalom története iránt érdeklődők asztalára. A Harmadik Birodalommal foglalkozó trilógiájának első kötete, A Harmadik Birodalom születése 2012-ben jelent meg magyarul, amelyet a jelen kötet 2013-ban követett. Impozáns munkájában a szerző a náci rendszer 1933–1939 közötti éveit mutatja be már kiforrott, megjelent munkák, vagyis lényegileg német könyvészeti anyagok és nyomtatott dokumentumok alapján. Alapvetően a tematikus módszert alkalmazza, amelynek határait azonban rugalmasan kezeli.

186
2014/04/10

Szólásaink és a testrészek

könyv, közmondás, nyelv, szólás, társadalomtudomány, testrész, Tinta Könyvkiadó

Az emberi testrészek nevével előszeretettel jelöljük a környező világ tárgyait. A hegynek lába, háta, gerince, dereka, a hajónak orra, fara, gerince, a korsónak szája, ajka, hasa, füle, csecse, talpa, a harangnak nyelve, a boronának, gerebennek foga, a máknak feje van. Hasonló átvitelek: puskaagy, kerékagy, búzaszem, mákszem, szőlőszem, szegfej, sőt hétfő. A testrészelnevezéseknek azonban nemcsak a rész–egész viszonyok kifejezésekor, a szinekdochék meg­al­ko­tá­sakor, hanem egyáltalán egy nyelv frazeológiájának, szóláskészletének felépítésében is kitüntetett szerepük van.

185
2014/04/08

Pillangó, pillancs, lepe

beszéd, nyelvészet, nyelvjárás, OTKA, társadalomtudomány

Mint minden nyelv, a magyar is mutat területi jellegzetességeket, hangzásbeli, grammatikai vagy éppen a szókészletben jelentkező különbségeket az egyes régiók, települések nyelvhasználata között. A nyelv területi változatai a nyelvjárások. Az egyes nyelvjárások természetesen nem egymástól függetlenül léteznek, érintkeznek, hatnak egymásra, folyton változnak. A nyelvben lévő területi különbségekkel, illetve azok változásaival, társadalmi megítélésével foglalkozik a dialektológia vagy nyelvjáráskutatás és a szociolingvisztika vagy társasnyelvészet.

184
2014/04/07

A kő története

A hét kutatója, élettelen, geológia, interjú, mangánérc, úrkút

Polgári Márta különlegesnek mondható karriert futott be a geológia területén, hiszen nem jellemző, hogy nőként nehéz terepmunkát végezzen valaki, emellett magyar szakemberként a Geology című, rangos amerikai folyóiratban is sikerüljön publikálnia. A Földtani és Geokémiai Intézet Geobiomineralizációs és Asztrobiológiai Kutatócsoportját vezető szakember magyar alapkutatókat bemutató sorozatunkban arról mesélt, hogy miért választotta a földtudományi pályát, és miért különleges az az úrkúti mangánérctelep, ahol immár 33 éve végzi kutatásait.